Games For Business alapító sztorija a hellobiznisz.hu oldalon

2023.10.25.

Az alábbi szöveg részlet a https://hellobiznisz.hu/ oldalon "Faltörő kosként mentem előre – a Games For Business alapító sztorija másképpen" címmel megjelent, velem készült interjúból. A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Mindössze öt év elég volt arra, hogy a Games for Business számos díjat bezsebelve és a legnagyobb vállalatokat az ügyfelei között tudva a gamification-alapú (játékosság) tanulási rendszerek piacán meghatározó szereplőjévé váljon. „Faltörő kosként mentem előre, bontottam a falakat, de közben nem figyeltem arra, hogy a lehulló kövek kit csapnak agyon körülöttem” – avatott be minket Vendler Balázs alapító, aki a sikeres exit után ügyvezetőként maradt a cégnél. Interjúnkból a sikerhez vezető lépések mellett kiderül az is, hogy a pozícióról az idei év végén leköszönő vállalkozó komoly árat fizetett azért, hogy a csúcsra érjen. Sikerek, kudarcok, elképesztő tudatosság és munkatempó, illetve személyiségfejlődés – a sztori, ahonnan eddig még nem láttuk.

Létrehoztad és sikerre vitted a Games for Business-t, majd az exitet követően most leköszönsz a cég ügyvezetői pozíciójáról is… tudod már, hogy mit csinálsz az elkövetkező öt évben?

Az elmúlt évtizedet nagyon tervezetten éltem meg; kitaláltam valamit, összeraktam rá egy tervet és azt napra pontosan meg is valósítottam. Egy megközelítés szerint kétfajta – a felfedező és a hódító – embertípus létezik: az utóbbi leigázza a környezetét, megszerzi, amit ott talál és megy tovább. Én eddig sokkal inkább hódító voltam, eszméletlen hatékonysággal valósítottam meg a terveimet, gyakorlatilag végig rohantam az életemen. Viszont ma már nem azon agyalok, hogy mit fogok csinálni; sokkal inkább azon gondolkodom, hogyan is akarok élni a jövőben. A „mit” kérdését illetően nem állok nyomás alatt, az élet úgyis meghozza majd a lehetőségeket.

A tervezett jövőbeli életed mely pontokon tér el attól, ahogyan az elmúlt húsz évben éltél?

Ahogyan említettem, korábban minden percemet megterveztem, mindenről volt egy excel táblám, mindenre volt egy tervem azzal együtt, hogy figyeltem a rugalmasságra is. Az egész életem úgy nézett ki, mint egy feladatlista és számomra ezek kipipálása okozott elégedettséget. Ma és a jövőben már nem így szeretnék élni, a teljesítmény helyett sokkal inkább a harmóniát és a boldogságot keresem. Szeretném megnyitni magam az érzelmeimnek, sokkal empatikusabb, a környezetére jobban odafigyelő emberként szeretnék élni, nem pedig az eddigi „cégvezetőként”, aki csak húzza az igát. Ez pedig mindenre hatással lehet az életben, legyen szó akár az önmagamhoz, akár a többi emberhez, vagy a világhoz való viszonyomról, hozzáállásomról.

Azért a hódító életmódnak a sikerek mellett megvannak az árnyoldalai is, mert így nagyon feszessé tud válni az élet főleg akkor, ha az ember a környezetétől is hasonló gondolkodásmódot és hozzáállást vár el. Voltak problémáid abból, hogy esetleg nem mindenki tudott lépés tartani a tempóddal?

Az utóbbi időszakban elkezdtem jobban figyelni önmagamra és arra, hogyan vagyok jelen az életemben: elvégeztem egy mindfulness kurzust, rengeteget meditálok, egy terapeuta segítségét is igénybe vettem, pedig korábban azt gondoltam, hogy ezek felesleges dolgok, merthogy én oké vagyok, jól érzem magam. Az évek alatt megtanultam átkeretezni a dolgokat, ami miatt nem voltak problémáim, nem láttam azokat, így az ezzel kapcsolatos visszajelzésekre sem voltam nyitott. Egyszerűen nem engedtem meg magamnak, hogy problémáim legyenek. A tempómmal kapcsolatos kérdést a terapeuta is feltette nekem és őszintén „nem” volt a válasz. Azt hiszem, faltörő kosként mentem előre, bontottam a falakat, de közben nem figyeltem arra, hogy a lehulló kövek kit csapnak agyon körülöttem. Az elvárásaim valóban nagyon magasan álltak és biztos, hogy voltak olyan munkatársaim, akik kiégtek a célhoz vezető úton. De ez sem éreztem problémának akkor, mert egyébként megerősödött körülöttem egy jó csapat. Ezek mellett az is egy fontos kérdés, hogy ezzel a mentalitással mennyire terheltem meg a családomat. Az ember nem tudja szétválasztani az identitását, én nem tudtam, azt hiszem sokszor voltam cégvezető otthon is, pedig csak férjnek és apának kellett volna lennem. A magánéletemben nagyobb pofonokat kaptam… és adtam sajnos.