Egyedül nem megy

2024.07.29.

Évekig nem találtam magam a vállalkozásomban. Éreztem, hogy jó vagyok, hogy jók az ötleteim, de a megvalósítás nem az erősségem. Kellene mellém valaki. Valaki, aki segítene megcsinálni azt, amit én nem tudok. Valaki, aki tapasztaltabb. Valaki, aki gyakorlatiasabb. Valaki, akinek vannak kapcsolatai, mert azok, na azok aztán egyáltalán nincsenek nekem. Attól tartottam, csak küszködés lesz, ha egyedül csinálom. Hisz épp küszködtem és mindent egyedül csináltam.

De kivel lenne jó együtt csinálni?

Baráttal? Idegennel? És mi van, ha lenyúlja az ötletem, vagy kitúr a cégből? És ha nem tulajdonostársat keresnék, hanem befektetőt? Majd a pénzből megfizetek olyanokat, akik olyanok, akik kellenek nekem. De az alkalmazott meg csak a fizuért csinálja, olyan kellene, aki hisz a cégben! Akinek van tulajdonosi szemlélete és nem fog elmenni az első jobb ajánlattal. Szóval nem egyszerű a kérdés, főleg akkor, ha nem is igazán tudjuk, mit akarunk csinálni. Csak érezzük, csinálni szeretnénk valamit. Most már tényleg. Végre. Mert ahogy van, az nem jó.

De hogyan lehetne jó?

Ebben az egészben nekem a legnagyobb problémám az volt - így utólag visszanézve - hogy nem is igazán tudtam, mit akarok csinálni. Nem volt tervem arra, mit szeretnék elérni, csak azt tudtam, szeretem a vállalkozói élet szabadságát. És tudtam, valami nagy dolgot szeretnék csinálni, valami nagyot, ami jól látszik és büszke lehetek rá. A többi majd alakul. És alakult is. Jött egyik munka a másik után. Ha volt meló, dolgoznom kellett, ilyenkor nem mentem a meló után. Ha nem volt meló, tiszta ideg voltam, hogy honnan lesz. És csináltam mindent, ami jött. Arculat, könyv, prospektus, weboldal, online adminisztrációs rendszer, rendezvény… És miközben jöttek-mentek ezek a munkák az évek alatt, jöttek-mentek az emberek mellettem. És közben ott volt bennem az elégedetlenség, hogy nem úgy mennek a dolgok, vagy lehet inkább az, hogy mehetnének sokkal jobban. És közben végig azt éreztem:

Kevés vagyok!

Mennyire lélekölő dolog ez. Hisz építettem a cégem, hisz haladtunk. Minden évben picivel többek, picivel jobbak lettünk. És mégis. Szívta ez az érzés az energiám. A kevésnek levés. Kevés voltam önmagamnak a nagy dolgok elérésében. Ebben a kevésnek levésben kitaláltam, hogy kell egy tulajdonostárs. Lett is. Több is. Az elsővel 3 hónap után vesztünk össze a pénzen. Mert nem volt és úgy nézett ki, nem is lesz. 3 hónap. Nem sok. A másodikkal egy évet dolgoztam együtt, majd amikor megszerzett egy nagyobb munkát, úgy döntött, megcsinálja egyedül. Kilépett, lelépett. Nem kellettem. Egyiknek sem. Átvertek? Hm. Nem tudom már, akkor mit éreztem. Bő 20 éve volt mindkettő. De az biztos, hogy ott volt az érzés. Az érzés, hogy kevés vagyok a vállalkozásomhoz, a céljaimhoz. Kell valaki. Valaki, akiben megvan az, ami bennem nincs.

Tudom, mit akarok!

Nagy IT céget építeni. Valami nagyot csinálni. Jó lenne ehhez valaki, aki már csinált ilyet. És akkor a semmiből, egy tárgyalás után jött a kérdés a potenciális partnertől: nem keresel befektetőt? Eddig nem, de most átgondolom 🙂 Mekkora királyság! Hiszek az életben, hiszek abban, hogy figyelni kell a felkínált lehetőségekre. Végre van itt valaki, aki meglátta bennem a lehetőséget, nagy cégnél vezető, giga IT projekteket vezet, budapesti, nagy kapcsolatrendszer, igazi kocka arc, xls mágus, projektvezető és még be is akar fektetni! Szegről-végről rokon, de távoli, nem is igazán ismerjük egymást. Ez rendben lesz. Végül nem nyírtuk ki egymást a 7 év alatt, de kiszívtuk egymás vérét.

Vissza az elejére!

Szóval mit akartam? Tulajdonostársat. Elképzeltem milyet: van kapcsolatrendszere, tehát majd hoz ügyfeleket. Volt neki, nem hozott. Elképzeltem, hogy tapasztalt, nagy projekteket vezetett. Volt neki nagy projektes tapasztalata, nagyvállalatokkal, ahol, ha kellett még egy ember, vagy eszköz, vagy bármilyen erőforrás, akkor igazgatói döntés, határidő kijelölés és némi pénz allokálása megoldotta a problémát. Nos, egy 10 fős cégben ezek a tapasztalatok egészen mást jelentenek. Talán inkább hátrányt. Én így láttam. Szóval a kapcsolatok nem hoztak semmit, a tudást nem tudtam hasznosítani, hát marad a pénz. A befektetés összegének 5-6 szorosát hoztam be a cégembe a befektetői megállapodás megkötése és a befektetés megérkezése közt. Szóval: se kapcsolat, se tapasztalat, se pénz nem volt olyan, ami kellett. Vissza újra az elejére! Mit is akartam?

Ne legyek egyedül!

Nem is voltam. Megkaptam azt, amire vágytam. Azaz, amitől féltem, a kevésnek levés érzését picit elengedhettem. Ideje volt átgondolnom a dolgokat. Igen, féltem. Féltem, hogy egyedül kevés vagyok. Akartam valakit. Lett is. Mi is volt a befektetői szerződésben? Tulajdonrészt adok meghatározott összegért. Odaadtam a cég felét, ezért a cég kapott pénzt. Én meg nem voltam egyedül. A következő 7 évben én hoztam be a bevételeket, felépítettem a csapatot, létrejött a Games for Business alapja. Csináltam a dolgom. Nem volt se időm, se lehetőségem azon gondolkodni, kevés vagyok-e. Mindezt egy válság kellős közepén 2010 környékén. Nem voltam kevés. Sőt, inkább azt mondanám, Mi voltunk a sok. Sok volt nekem a mindennapos küzdés a befektetőmmel. Neki is az volt. Nem akartam már társat. Nyugalmat szerettem volna. Hogy ne kelljen magyaráznom, mit miért csinálok. Csak csinálni szerettem volna azt, ami a dolgom. Elköszöntünk. Béke lett. Mára megértettem, mennyire sokat tanultam tőle. Munkát is hozott, jó munkát. Végül meglett az, amiről azt gondoltam, megkapom majd.

Megkaptam.

Hálás vagyok azért a 7 évért. Már tudom, mindent megkaptam tőle, amit szerettem volna. pedig már nem voltunk cégtársak. Azt hiszem, igazam volt. Egyedül nem megy. Talán csak a legritkább esetekben. Mert valahogy, valamilyen formában mindig másokkal együtt csináljuk a vállalkozásunk. Csak az nem mindegy kivel, miért, milyen formában…

Érdemes átgondolni, mit is akarunk. Mire vágyunk, mit akarunk konkrétan elérni (ld. előző cikk: Mindenki a saját szintjén nyomorog). Talán ez az alapja az egésznek. Persze lehet úgy is társat keresni, vállalkozni, ha nem tudod. Kísérletezhetsz, felfedezheted a dolgokat, lehetsz spontán. Bizonyos szempontból én is az voltam. Meg is fizettem ennek az árát 🙂 pénzben, időben, stresszben. Az elmúlt években is folyamatosan kísérletezek, azt keresem, hogyan tudom megvalósítani az elképzeléseim, hogyan találok ehhez partnereket és milyen formában tud jól működni a közös munka... De az első, hogy mindig tudom, épp mit szeretnék.

Szóval, ha már tudjuk, hogy mire vágyunk, látjuk, hogy a cégünk miben visz ehhez közelebb és azt is tudjuk, milyen minőségi és mennyiségi céljaink vannak és még az is megvan, mikorra akarjuk elérni ezeket, na akkor is jöhet az érzés, ehhez én kevés vagyok! Sőt, sokszor ilyenkor jön igazán. De mielőtt ezt el is hiszed magadról, érdemes még pár kérdést lefuttatni:

Mi lesz a céged sikerének a kulcsa?

Általában egy cégben 1 valami olyan dolog van, ami miatt téged választanak. Egy olyan fontos tulajdonság, ami a sikeres tárgyalások zömében a döntő ok. És ez nem az ár, vagy a termék kíválósága. Hányszor látsz olyat, hogy egy gyenge termék, vagy egy túlzó ár ellenére más viszi el a munkát előled?

- Szerinted mitől lesz sikeres a céged?

- Mi lesz az a fő érték, amit adni fogsz az ügyfeleidnek?

Mi kell a céged sikeres működéséhez?

Tudod, tudom, ezer dolog. De pont az a lényeg, hogy megérted-e, mi lenne az a 3-4 kiemelt jelentőségű elem, ami sikerre visz. Egy étteremnél a jó konyha, vagy inkább a jó hely a fontos? Kell-e kiemelkedően jó konyha egy étteremnek, ha kiemelkedően jó helyen van? Kellenek-e a kapcsolatok, ha online boltot építesz? Szóval mi a helyzet nálad?

- Mi az a 3-4 dolog, ami sikerre tud vinni, ami kritikus nálad? Tudás, kapcsolatok, eszközök, pénz.

- Ebből mi van meg neked? És ha semmi, csak az ötlet, szerinted miért kellesz majd a megcsináláshoz?

Ami hiányzik a sikerhez, honnan szerzed be?

Nem, nem. Nem kell egyből tulajdonostárs… Gondold át, hogy az a dolog, ami hiányzik, állandóan kell majd? Vagy csak alkalomszerűen és szerinted ahogy fejlődik majd a cég, pont az fog kelleni 2 év múlva is, mint most? Ezért lenne jó elképzelni azt a 3-5 éves tervet. Szívás, ha ma behozol valakit a cégbe, aki holnap már nem tud segíteni. Akkor már csak teher lesz, akivel egyezkedned kell…

Ha nem tulajdonostársként vagytok, akkor hogyan lehet máshogy behozni a hiányzó dolgokat? A kockázatmegosztás alapján egy halom lehetőség van. Itt persze a kérdés az, mennyit mersz, mennyit tudsz kockáztatni a saját vágyaid elérése érdekében. Szóval a hiányzó tudást, képességet beszerezheted

- tulajdonostárstól

- alkalmazottól

- beszállítótól

- stratégiai partnertől…

+ és ha teszel bele időt, akkor meg is tanulhatod

++ és lehet, hogy te is tudnád csinálni, csak nem mered, nem tudsz hinni magadban…

Rokon, barát, idegen?

Az örök kérdés, jó-e baráttal, vagy rokonnal közösen vállalkozni. Akár jó is lehet. Hisz már van egy bizalmi alapotok (ld. a korábbi cikkem: 5 dolog, amiért jó a családi vállalkozás). DE! De fontos kérdés, hogy tudjátok-e majd, mikor beszéltek barátként és mikor üzlettársként. Egy céget alapíthatnak barátok/rokonok, de szerintem a cégben ne barátként, vagy rokonként dolgozzatok együtt, hanem munkatársként. Ha ez megy, működhet. Ha nem, összekeverednek a szerepek, összekeverednek a problémák, az érzések és a döntések… És a végén nem tudjuk, most épp egy baráti vitát oldunk meg, vagy egy céges problémát.

Izgalmas és fontos kérdés…

…hogy kikkel és milyen keretek közt csináld a céged. A társ megtalálása legalább annyira izgalmas kérdés a céges világban, mint a párválasztásban. Nem mindegy, kivel költözöl össze, kinek van hozzád kulcsa, kivel kell megbeszélned, milyen színű legyen a tapéta. És a céges környezetben, pont mint a párválasztásnál, az egész önmagadból indul ki. Ismered-e önmagad, tisztában vagy-e vágyaiddal és rálátsz-e a félelmeidre?

Adj időt arra, hogy tisztában légy önmagaddal. Bármit is találsz odabenn, az már megvan.