Az akarás

2024.06.27.

Mint oly gyakran, újra visszaugranék arra az időszakra, amikor egyedül voltam. Egyedül voltam és ez nem volt jó. Nagyon szerettem volna, ha lenne valakim. Oké, csajozzunk be. Jöhet a terv: hol lehet ismerkedni, hogyan lehetne felmérni a "kínálatot", hogyan lehetne gyorsan win-winre hozni a szitut? Szükségem van erre. És valahogy, ahogy nőtt bennem ez az akarás, úgy ment egyre nehezebben a dolog. Izzadságszagúak lettek a kísérletek. Egy haverom, látva a kínlódásomat, csak ennyit mondott: túlságosan akarod, ez már kellemetlen. Ne akard és majd akkor összejön. 

Anyád, már megint egy keleti bölcs.

Ahogy feküdtem a szőnyegen, egyedül, magányosan az agglegényesen csajozósra tökéletesített házam nappalijában, azon gondolkodtam, hogyan lehet nem akarni azt, amit akarok. És igazából arra jutottam, hogy nem jó dolgot akarok. Amit akarok, az valaminek a következménye és nem konkrétan az, amit akarni lehet.

Mit lehet akarni?

Feldmár szerint olyan dolgot lehet akarni, amit pl. az izmaink működtetésével meg tudunk tenni. (Az ő példája az volt: akarhatja-e egy férfi, hogy merevedése legyen? Akarni akarhatja, de ettől még nem lesz...) Olyan ez, mint a boldogság az életben, vagy mint az értékesítés az üzletben. Hogyan lehetek boldog? Mit kell tennem azért, hogy boldog lehessek? Hogyan lehetek gazdag? Mit tegyek azért, hogy gazdag lehessek? Éppen nem voltam boldog, szóval ezt a szálat el is engedtem, mert ha így akarok becsajozni, akkor az nem lesz túl sikeres :D

Marad az üzlet, abban épp jól álltam.

Szóval, egy pillanatra próbáltam visszamenni azokba a szitukba, ahol bár valamit akartam, az, amit akartam, azért nem tettem direktben semmit, hanem olyan dolgot csináltam, ami a feltétele volt annak, hogy amit eredetileg akartam, azt megkapjam. Ilyen volt a pénz az életemben, a cégemben. Sosem gondoltam magam jó értékesítőnek (Hmmm. Ezt a párhuzamot nézve, lehet, hogy jó pasinak sem?), de a Games for Business idejében valahogy mégis viszonylag könnyeden jöttek az eredmények. Miért?

Nem akartam eladni.

Nem az volt a célom, hogy dőljenek a projektek. Azt szerettem volna, ha jó projektek jönnek. Ha olyan projektek jönnek, amiknek lesz folytatása, ahol a megrendelő neve nemzetközileg ismert, ahol a feladat van olyan érdekes, hogy a megoldásának a kísérlete is érdekes, nem csak az elért eredmények. Így, amikor ott voltam egy-egy tárgyaláson, az érdekelt, az ügyfél milyen, mit szeretne, mi a problémája, az engem mennyire "izgat fel". Tudtam, nem kell sok projekt. Elég évente pár ahhoz, hogy meglegyen az üzleti célom. Nem éltem meg kudarcnak, ha egy tárgyalás nem folytatódott. Azt sem, ha azt mondták, ez baromság. Tisztában voltam azzal, hogy az, amit csinálunk, nagyon más, mint a megszokott. Nem várom el senkitől, hogy szeresse azt, amit én szeretek. És azáltal, hogy nem volt jelen bennem a mindenáron eladni akarás, csökkent az elvárás az adott beszélgetésben.

Csökkent a feszültség.

Bennem biztosan. Hisz nem lebegett előttem minden egyes alkalommal, hogy ezt most össze kell hoznom! Ez az egyetlen lehetőségem, hogy megoldjam az életem. Volt, hogy nemet mondtam egy projektre, javasoltam más beszállítókat magam helyett. Majd pár hét múlva hívtak, hogy velem szeretnének dolgozni. És így voltam a cégem eladásával is. Ott volt előttem egy szerződés, egy szerződés, amin 7-8 hónapja dolgoztunk már és nemet mondtam, nem írtam alá. Nem kell a pénz, bármi áron nem.

Nem áram, értékem van.

És ezen a ponton a másik jobban akarta már. Hiába van pénzed, ha nem veheted meg. Szóval, nem a pénzt akartam a tárgyalásokon. Szerettem volna valami jót, amiben a másik is tud hinni. Nem a cégem adtam el, nem a projekteket adtam el. A reményt adtam el, annak a reményét, hogy valami jót lehet majd velem együtt csinálni. Ez a remény abból a hitből táplálkozott, ami bennem volt. És a megbeszéléseken ezt a hitet kell tudni átadni.

De hogyan?

Eszembe jutott egy kísérlet, amit egy facebook videón láttam. Egy - valószínűsíthetően - fizika tanár fog a kezében egy hangvillát, megrezegteti, majd elkezdi közel vinni egy másik hangvillához. Nem történik semmi. Majd közelebb viszi egy másikhoz, ami elkezd rezegni. Miért? Mert egy frekvencián vannak. Ezért beszélgettem sok ügyféllel, mert kerestem azokat, akikkel egy frekvencián vagyunk. Hiába erőlködöm, hiába nyomulok, ha nem rezgünk együtt, abból nem lesz könnyed menet. Kocogtathatom, ütögethetem a másikat a megkereséseimmel, előbb-utóbb lehet eredménye, de azért máshogy szól az így kicsiholt hang...

Vissza az akaráshoz.

Az akarást olyannak érzem egy-egy ilyen beszélgetésben, mintha erősen szorítanám a hangvillát. Persze tudom, hogy így legalább nem esik ki a kezemből. De mi történik, a megbeszélésen? Ha végre találok egy olyan ügyfelet, akivel együtt rezonálok, a nagy szorításban sajnos kevésbé rezonálunk, az akarásom megváltoztatja a másikat. Érzi, hogy megint itt van valaki, aki akar valamit. Aki pénzt akar. Ez az erős érzés. De mindenki pénzt akar. Ne akarjon. Álljon sorba.

Ha előtérbe kerül az az érzés, hogy a pénz fontosabb a feladatnál, akkor megváltozik a megbeszélés dinamikája. Valójában azzal, hogy az ügyfél odaadja a pénzét, ő segít neked. Hisz ezt akarod. De ő akarja? Érdekled őt ennyire, hogy akarja? Azt akarod, hogy ezt akarja? Akarhatod ezt? (A társkeresésnél ez az az érzés, amikor az villan be, hogy a másiknak fontosabb az, hogy legyen valakije, mint az a valaki, akivel épp beszélget.)

Ne akard. Ne ezt akard.

De ha nem a pénzt akarod, hanem csak dumálni, megérteni a másikat, megismerni a vágyait, a problémáit és te pedig csak megmutatni szeretnéd magad, akkor kialakulhat a nyitottság egymás irányába, az akarás hiánya ellazítja a helyzet szorítását, könnyedebben tudtok jelen lenni egymásnak. És ez egy nagyon jó érzés, jó ilyen szituban lenni. És ez nyitja meg a folytatás kapuit, bárhova is vezessenek azok. Akár az üzletben, akár az élet többi területén.

Így vagyok ezzel ma is. Bár néha nagyon nehéz azt megérteni, hogy egy-egy vágyott cél esetén, mi is az, amit akarhatok és mi az, amit nem akarni kell, csak felismerni és benne lenni és majd az abban levés megteremti azokat a körülményeket, hogy

megkapjam azt, amit eredetileg elvenni akartam.