Hát persze. Persze érdemes tisztázni magát a kérdést is. Mit jelent a nagy pénz? Kinek mit. Neked mit? És mit jelent a nem növekedés. Ez talán már nehezebben megfogható, de számomra leegyszerűsítve azt, hogy nem a mennyiségi mutatókra fókuszálok, inkább a minőségi szempontok szerint fejlesztem a cégem. És hát ez is erősen szubjektív, hisz tudom-e nekem mi a minőség. Szóval tudom-e mennyi az annyi, ami elég és milyen az a jó, ami nekem jó? Persze ott van még az a kérdés, hogy hiszek-e abban, hogy az ami nekem jó, jó lesz-e másoknak is annyira, hogy meglegyen az annyi, amennyi elég. Nekem valahol ebből indul ki a slow business.

Szóval újra annál a kérdésnél vagyok, hogy miért is csinálom ezeket a posztokat, videókat. Szeretem őket. A barátom kérdése után - ahogy az előző posztban is írtam - eszembe jutottak az első videóim, meghallgattam megint pár részt a "Jobb ember" projektből. A kb. 4 órás beszélgetés legvégén hangzott el egy történetem, ami a mai napig elkísér. Nem vagyok vallásos, de ha van Isten, akkor ott, akkor egy pillanatra megszólított Pannonhalmán.

Tegnap megkérdezte egy barátom, miért osztom meg a személyes dolgaimat blog posztokban, meg videókban. Elgondolkodtam rajta és eszembe jutottak az első felvételeim, hisz ott kezdődött ez az egész.

Két éve ilyenkor kezdtem el beszélgetni Kovács Judittal arról, hogy szeretném megtalálni újra azt, amit szívesen csinálok. A hivatásom. A sok-sok beszélgetés végére Judit azt javasolta, mutassam meg egy videós anyagban, mi van bennem. Legyen ez egy nyilvános kísérlet arra, ki is lehet ez az "új" Balázs.

Az utóbbi időben egy inkább felerősödött bennem egy kérdés: Hogyan tudok másokkal együtt dolgozni, vagy pontosabban, hogyan kellene együttműködnöm, hogy hatékony legyen a folyamat? Hol húzódnak a határok aközött, ahol aktívan jelen kell lennem, és ahol hátra kell lépnem, és hagynom, hogy mások vegyék át a vezetést, mások döntsenek? És itt nem a hagyományos főnök-beosztott hierarchikus viszonyról beszélek.

Nem vagyok táplálkozástudományi szakember, bár tanultam a témáról, de nem vagyok több, mint egy laikus. Egy olyan laikus, aki megküzdött a kilóival, megéltem, milyen elhízottnak lenni, milyen koplalni úgy, hogy nem fogyok semennyit, majd milyen jól lenni a bőrömben. (Szóval amit ebben az írásban összeszedtem, nem más, mint személyes vélemény, saját tapasztalat és némi, a témában elolvasott érdekesség leirata.)

Lassan másfél éve már, hogy elkezdtem szervezetten, tudatosan mentorálással foglalkozni. Valahogy úgy éreztem, itt az ideje számot vetnem, mit is csináltam, mit értem el ebben az időszakban.

Ahogy elérjük a negyvenedik életévünket, egyre fontosabbá válik, hogy megtaláljuk a belső békénket, és jobban jelen legyünk saját életünkben. Ebben az életszakaszban sokan szembesülünk új kihívásokkal, legyen szó fizikai változásokról vagy éppen a munkahelyi és családi élet egyensúlyának megteremtéséről. Az 50. szülinapom küszöbén állva bizton állíthatom: nálam pont így volt.

2001-ben kezdtem el informatikai projektekkel foglalkozni. Igazából 2000-ben, mert az egyetemen a biológia tanári diplomadolgozatomhoz lusta voltam 40-50 oldalnyi szöveget írni, így inkább készítettem egy multimedia oktatóanyagot :) ...

A most előkészítés alatt lévő új vállalkozások között az egyik szerelem projektem a "Lost Garden", egy gyógynövény alapú táplálékkiegészítőket gyártó és forgalmazó cég. Két okból is szerelem projekt: egyrészt az elmúlt 10 évben évről-évre egyre fontosabbá vált számomra a táplálkozásom, másrészt a céget a feleségemmel, Katával indítjuk.

Ma egy baráti kávézás során szóba került a világűrpolitikai tanácsadó végzettségem. A beszélgető partneremmel pár vicces mondat után eljutottunk oda, hogy mit is akarok ezzel kezdeni. Hogyan is lehetnék ennek az iparágnak a részese. Soroltam a lehetőségeket, mire ő azt válaszolta: nekem ezek nem űripari dolgok. Űripari technológiák, szolgáltatások számomra olyan területek, melyek az átlagembernek elérhetetlenek...

Az emberi érzelmekre, mint erővektorokra való tekintés egy metaforikus, de hasznos vizuális modell lehet az érzelmek működésének megértésére. A fizikában a vektoroknak nagyságuk és irányuk van, és ezt a gondolkodásmódot átültethetjük az érzelmekre is, hisz az érzelmeknek "nagyságuk" (intenzitásuk) és "irányuk" (a tárgy felé vagy attól el) van.

Két évnyi pihenés, tanulás, feltöltődés után 2024-re megérett bennem az érzés, hogy igazán aktívvá tegyem a “nyugdíjas” éveim. Persze, az elmúlt 2 év sem volt teljesen tétlen, de mégis egészen máshol volt a fókusz, nagyon nem a cégépítés kötötte le a figyelmem. Valami azonban megváltozott...

A magánszektor túlzott befolyása és az űrtevékenységek monopolizálása gazdasági és politikai kockázatokat jelent. Elon Musk befolyása az Orosz-Ukrán konfliktusban tökéletesen rámutat a probléma jellegére. Elon Musk a fegyveres konfliktus kirobbanása után felajánlotta az ukrán államnak, hogy biztosítja a műholdas kommunikációt a Starlink hálózatán keresztül. Közel egy év után váratlanul...

Az USA kezdte el viszonylag korán bevonni a magáncégeket, kezdetben az ellátási lánc szereplőiként, majd ez a megközelítés megjelent más államok stratégiájában is. A kezdeti fejlesztéseket az állami megrendelések irányították, a magánszektor csak részfeladatokat kapott. A 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére azonban eltolódtak a szerepek...

Közel 25 éves vállalkozói múlttal rendelkező, technológia orientált üzletember vagyok. Közel két évtizedet foglalkoztam különböző vállalati folyamatok kommunikációjával, digitalizációjával és ezek piacosításával. Ezzel a háttérrel adta magát, hogy kicsit mélyebben megismerjem a világűr gazdasági tevékenységeinek, és azok digitális megoldásainak piaci lehetőségeit és kockázatait... 

Sokakat foglalkoztat ez a kérdés, de ha eltekintünk a forint folyamatos romlásától, nem feltétlen egyértelmű a válasz. Egy, az egyetemet épp befejező fiatalnak meg főleg nem.

Dávid fiam inspirált egy történetet, amit a PTE KTK szervezésében, Bedő Zsolt meghívására Hoffmann Tamás társaságában mondhattam el

Tegnap óta hivatalosan is világűrpolitikai tanácsadó vagyok.

Megismerhettem a nemzetközi jogot, a világűrjogot, átfogó képet adtak a gazdasági háttérről, a társadalmi és filozófiai problémákról és az űrutazással kapcsolatos pszichológiai és élettani kihívásokról...

Miután a saját cégem felépítettem és eladtam egy nemzetközi befektetőnek, elkezdett egyre jobban érdekelni, mások hol tartanak a saját útjukon. 

Érdekel, hogy vállalkozóként mit szeretnek csinálni mások, azt néha miért nem csinálják, mit lehet tenni, hogy mégis csinálják...

Fischer Tibor meghívására beszélgettünk közel 40 vezetővel arról, miért fontos, hogy tisztán lássuk önmagunkat, hogy mit ad ez a cégépítésben, vagy egy csapat irányításában. És mi történhet, ha elérted a vágyott sikert... 

Az életünk tele van olyan dolgokkal, amikről nem tudunk, vagy nem akarunk beszélni, mert nem tudjuk hogyan kellene: a teljesítménykényszer, a megfelelni akarás, az ezek mögött lévő szorongás... a pénz, a siker és ott a kudarc, vagy a szégyen, ami ezzel járhat...

VA COVID második hullámának idején kezdődhetett a Magtár Villa történetének az a fejezete, amelyben már én is szerepet játszhattam, amit már én is alakíthattam.

Mindez úgy történt, hogy a karantén és a hirtelen gazdasági leállás idején szerettem volna egy lehetőséget találni, amellyel motiválhatom Esztert...

Egy évvel ezelőtt fogalmaztam meg magamnak, hogy szeretek cégvezetőkkel dolgozni, szeretek beszélgetni velük a problémáikról, a kihívásaikról. Az első megkeresésemnél pénzt kértem, csak hogy lássam, lehet. Utána elengedtem a pénzt. Elengedtem, mert arra voltam kíváncsi, mit csinálok szívesen úgy, hogy nem fizetnek érte... 

Három hónapja, hogy elindult a blogunk a The Phenomenals csapatával... ebben a 12 hétben lassan 40 cikk készült el és számomra is meglepően sokat adott.

Szeretem Kőszegi Bogi történeteit, az őszinteségét, a humorát, ahogy bemutatja az életét, hogy egyedülálló anyaként, három fiút nevelve hogyan birkózik meg a mindennapokkal...

A cégeladásom után nagyon kevés cikk jelent meg a sikeres exitről, a forbes.hu is csak egy nyúlfarknyi írást közölt. El is voltam kenődve: akkor lehet, hogy ez nem is olyan nagy dolog? Majd bő 2 évre rá jött a "nyugdíjazásom" és az élet kárpótolt. Cikkek, tv interjú, megkeresések, gratulációk. Ennek a csomagnak volt az egyik "szeretem" része a hellobiznisz.hu oldalon megjelent írás.

Azért szeretem a sportot, mert objektív teljesítményként értékelhető. Itt mindenki előtt ugyanaz az út van, mindenkinek pontosan ugyanarra a hegyre kell felmennie. A hegyi túrázás során nem másokkal, hanem önmagaddal, a határaiddal harcolsz. Ez a 6 napos korzikai túra rengeteg dologra megtanított: kitartásra, alázatra, de leginkább azt mutatta meg számomra...

Egyre vágyottabb álom olyan céget építeni, amit pár év kemény munkája után el lehet adni. Ilyen sikertörténetekkel van tele a media, erről szólnak a nagy sztorik, ez van a címlapokon. De mikor jó üzlet a jó üzlet? Mi is az az ár, amit kapunk és mit fizetünk egy ilyen döntésért...

Nem tudom, hogy sikerült-e, ezért megnéztem a wikipediat, mit ír erről: "Az apa az a férfi akinek biológiai és/vagy szociális úton gyermeke van. Fontos szerepe van a család és a gyermekek anyagi jólétének, testi és szellemi fejlődésük, neveltetésük, oktatásuk biztosításában. Az anyával együtt megfelelő társadalmi mintákat szolgáltat a gyermekek számára. A hagyományos társadalmakban családfőként a legfőbb tekintély forrása volt." ...

...vállalkozásról, cégépítésről, arról, hogyan lehetnek saját maguk urai. Az elmúlt években elképesztően átalakult az, hogyan lehet pénzt keresni, így szülőként is nagyon nehéz a fiaim egy-egy ötletéről megmondani, sikeres lehet-e...

2020 novemberében keresett meg Kőszegi Bogi és Sutka Kriszta egy ötlettel, hogy kellene valami appot fejleszteni szülőknek, ami segít tudatosabbá, jobban szervezetté tenni a családi életet. Hosszas tervezgetés, gondolkodás, újratervezés után belevágtunk...

2016-ban indítottam el a Games for Business Kft.-t, amiből rengeteget tanultam és nyertem… 

…és nem csak tapasztalatot, nyertünk díjakat Rómában, Berlinben, Londonban többször is, és hoztunk el szakmai elismerést az USA-ból. De nyertünk tendereken szerte a világban Németországtól Malajziáig több kontinensen is. Fontos és tanulságos 5 év volt vállalkozóként megálmodni, megvalósítani...

Lassan másfél éve keresem aktívan, hogy mit is csinálhatnék, mi lenne az a terület, amit szívvel-lélekkel, szenvedéllyel tudnék újra nyomni egy új vállalkozásban. Miközben ezt keresgéltem, egyre több barát, közeli, távoli ismerős talált meg azzal, hogy segítsek nekik a céges ügyeikben. Mára közel 20 vezetővel dolgoztam és rájöttem, ez az, amit szeretek csinálni...