"Az Ő felesége vagyok"
2025.03.07.
Az alábbi írást Kata, a feleségem osztotta meg a Facebook oldalán a kapcsolatunk 3. évfordulója alkalmából. Imádom! Őt is és ezt az írást is. Köszönöm! Köszönöm hogy vagyunk!
--
Most lesz a hároméves évfordulónk, ennek apropóján elgondolkodtam. Három éve vagyok együtt Balázzsal, három éve, ami egy pillanat alatt elment, de mégis olyan hosszúnak tűnik.
De nem erről szeretnék írni, hanem Balázsról szeretnék megosztani pár gondolatot.
Hogy miért? Mert Ti kérdeztétek...
Jó párszor megkapom azt a kérdést, hogy milyen mellette, milyen ember ő valójában?
Nem nehéz-e egy ilyen emberrel, aki ennyire domináns személyiség. Tíz évvel idősebb nálam, most lesz 50, ha nem is látszik rajta. Sikeres, elismert, elvált, nagy gyerekei vannak, az a “mindig tudja, mit akar” típus és hozzá nem is szégyell tenni azért, amit kitalál.
Anyu is megkérdezte tőlem a kapcsolatunk elején: “Fiam, jó lesz ez neked?”
De miért kérdezik, kérdezték meg ezt tőlem többen is? Sokszor hallom vissza a beszélgetésekben, hogy azt mondják róla, hogy nem tudják hova tenni. Meg egyébként, mit csinál? Miért csinálja? És ki is ő valójában. Nekem ki Ő? Ezen gondolkodtam... Milyen vele élni, milyen volt ez a 3 év együtt, hogy még mindig nap, mint nap rácsodálkozom, milyen különleges ember mellett vagyok.
Balázs nem egy hétköznapi férfi. Nem az a könnyen érthető, egyszerűen beskatulyázható típus. Olyan, mintha több személyiség élne benne… na, nem úgy, nem skizó, minden rendben, nem kell megijedni.
Egyszerre tud végtelenül empatikus, figyelmes lenni, majd ha kell kemény, megingathatatlan, ahogy nehezebb konfliktusokat, tárgyalásokat zár rövidre. Egyszerre van benne jelen a spiritualitás és az elképesztően rendszerezett, logikus gondolkodás.
Ő az a fajta ember, aki mindig új utakra tereli magát és másokat is – legyen szó üzletről, életről vagy önismeretről.
Ez történt velem is. Minden értelemben, pedig mindketten erős, határozott, karakteres személyiségek vagyunk, akik megszokták, hogy a saját útjukat járják. De ezt valahogy olyan jól, kedvesen csinálja.
Soha nem arról szólt, hogy kinek van igaza, ki irányít, vagy ki hoz nagyobb áldozatokat. Azt hiszem, a tisztelet, a kíváncsiság és az egymás iránti őszinte támogatás tart össze minket. Nincsenek kényszerű kompromisszumok vagy ki nem mondott elvárások – azért teszünk egymásért, mert hiszünk egymásban.
Olyan sok dolog történt, olyan sok dolog változott meg bennem, az életemben, körülöttem, hogy nem is értem, hogy történhetett meg mindez ilyen rövid idő alatt. Sokmindent tanultam magamról mellette, arról, ki is vagyok én, hogy hogyan működök, hogyan vagyok jelen egy párkapcsolatban, milyen nő vagyok, milyen feleség - ezt a szót mostanra szoktam meg, vagy talán még nem is teljesen - és hogy milyen vállalkozó lehet belőlem.
Balázzsal nemcsak egy életet, hanem egy vállalkozást is építünk. Neki köszönhetem, hogy bele mertem vágni sok-sok évnyi alkalmazotti lét után végre abba, hogy magamnak dolgozzak, hogy valami olyan dolgot hozzak létre, ami én vagyok.
Vele dolgozni egyszerre inspiráló és kihívásokkal teli. Ő az, aki mindig a tágabb összefüggéseket látja, aki összerakja a képet, leegyszerűsíti és fogyaszthatóvá varázsolja a nehezebb dolgokat, míg én az apró részletek finomhangolásában vagyok otthon.
Ő a stratéga, én az alkotó, ő a hit, én a praktikum.
Néha persze ütköznek a nézőpontjaink, de pont ettől vagyunk jó csapat. Úgy tudunk vitázni, hogy az nem rombol, hanem épít.
A legfontosabb dolog nála az őszinte kommunikáció – mindenről beszélünk, nincsenek elhallgatott dolgok. Ha valamiben nem értünk egyet, nem söpörjük a szőnyeg alá, hanem addig megyünk, amíg megértjük egymás nézőpontját. Ő mutatta meg ezt, hogy hogyan lehet mindezt úgy csinálni, hogy az ne bántó legyen, hogy meg szabad mondani mindent…
Balázs nemcsak az üzleti partnereim közül a legfontosabb, hanem a társam minden értelemben.
Ő az az ember, aki nem csak elmondja, hogy támogat, hanem tényleg ott áll mögöttem. Ha fáradt vagyok, ő főz. Ha káosz van körülöttem, ő rendet rak. Ha bizonytalan vagyok, ő végighallgat. Viszont nem megoldást ad, hanem tükröt tart, hogy én magam jöjjek rá a válaszokra. Mindig a megfelelő kérdéseket teszi fel. Ha sikert érek el, őszintén örül velem, mert tudja, hogy az én sikerem az ő sikere is.
Amit a legjobban csodálok benne, az a rugalmassága.
Ahogyan a kudarcokat kezeli – nem bukásként, megszégyenülésként, sokkal inkább az élet természetes velejárójaként. Szerinte ez része a tanulásnak. Soha nem adja fel, mindig továbbgondol, újratervez, és közben nemcsak magát, hanem másokat is emel. Inspirál, tanít, és nem azért, mert ez a dolga, hanem mert ez a természete.
Milyen érzés Balázs feleségének, társának, üzleti partnerének lenni? Néha olyan, mintha egy 0-24-ben elérhető mentorom lenne, néha pedig mintha én lennék az ő inspirációja, múzsája az élethez. De valójában nem tanár és tanítvány vagyunk, hanem egy csapat. Két ember, akik együtt haladnak, közös álmokat építenek, és közben egymást is formálják.
Nem tudom pontosan, merre vezet az utunk, de egy biztos: ha együtt megyünk rajta, akkor minden pillanata megéri.
