CSAK NE FÁJJON!

2024.07.31.

Tegnap reggel ültem egy kávézóban, reggeliztem. A szomszéd asztalnál két nő beszélgetett. Viszonylag hangosan, tisztán lehetett hallani, miről dumálnak, de nem figyeltem. Katával reggeliztünk, épp Ottóval és a croissantommal voltam elfoglalva...

De egyszer csak megütött egy mondat:

“…minek szüljek gyereket, ha örökbe is fogadhatok? Az megkíméli a testem is. Csak nehéz kisbabát kapni... “

Azóta sem tudom elengedni ezt. Azt remélem, hogy valami fontos dologról lemaradtam az elejéről. Valamiről, ami picit más színbe lenne képes feltüntetni ezt a mondatot, ezt a gondolatot.

A gyerekvállalás nehéz kérdés.

Van aki szeretne, de nem lehet neki. Van aki nem szeretne, de lesz neki. Van akitől elvárják, hogy legyen neki és megteszi. Van aki nem. És sorolhatnánk. Aggódó, korosodó szülők kérdezgetik a gyereküket: naaa, mi lesz, mikor lesz unoka? A kormányzat pénzt ad, kedvezményt, adóvisszatérítést, kölcsönt, csak legyen gyereked. Egy, kettő, három... Így van ez ma, de volt ez így régebben is.

A gyerekvállalás magánügy.

A demográfia alakulása társadalmi kérdés. Döntsd el, hogy akarsz-e gyereket, vagy sem. Döntsd el, hogy szülnél, vagy sem. Ha szeretnél gyereket, kívánom, hogy legyen. És szeresd. DE ez a mondat mi a fenéről szól?

Próbálom a pozitív oldalát nézni. Mindenkinek joga, hogy döntsön az életéről. Fontosabb a tested, mint szülni? Szíved joga. De ez a mondat valahogy olyan mögöttes tartalommal bír, ami bánt. Fáj. A fájdalom, a veszteség elkerülése fontosabb, mint megélni az anyaságot, azt, hogy benned fejlődik egy élet?

Férfi vagyok. Biológiailag alkalmatlan a szülésre. Megéltem a 9 hónapot mindkét gyerkőcnél, ahogy anyukájukban cseperednek. Éreztem, láttam, ahogy a pocakban mocorognak. Igaz, nem az én hasamban voltak, de így is elképesztő volt. És ott voltam a fiaim születésénél. Láttam, valamit átéltem. De ez sehol sincs ahhoz, amit az édesanyjuk élt át.

Fájt neki.

Nem tudom mennyire. Úgy láttam, nagyon. De nem tudom, mennyire. Láttam, de nem éreztem. Szóval, van-e nekem jogom fennakadni ezen a mondaton? Van. Azon akadok ki, amin akarok. Le is írhatom.

Magánügy.

Ahhoz nincs jogom, hogy megmondjam bárkinek is, hogyan akarjon szülni, vagy akarjon-e. De ez a mondat... Valahogy egy nagyon rossz jövőt vetít előre… Lehet, hogy túl sok sci-fit néztem?

Szóval ne fájjon, maradjon szép a test. De hol van ennek a határa? Meddig szabad elkerülni a fájdalmat, meddig lehet elmenni a szépség megőrzéséért? Hol veszítjük el a kapcsolatot az élettel? És utána mi lesz? Ez az evolúció része? És mi lesz, ha már lesz mesterséges anyaméh? És programozhatjuk a gyerek paramétereit? Könnyű lesz a gyerekvállalás? Mint lakást venni és költözni? Lesz erre külön hitel?

Egy szülőnek nem kell biológiailag is szülőnek lennie, hogy legyen kapcsolata a gyerekével, hogy szeresse. De vajon ez a helyzet akkor is igaz pszichológiailag, ha lehetne gyereke, de nem akarja megszülni a teste védelmében? Hogy ne fájjon? Miben lesz más a kapcsolódás? Miben lesz más a gyerek? Nem tudom. Szívesen beszélgetnék erről, hogy megértsem.

A gyereknevelés sokszor fáj.

Nem csak a szülés. Ezer fájdalmas helyzet van és lesz benne. És akkor is, amikor a gyerek már 40 éves. Mert ő akkor is a gyereked lesz. Menekülni a fájdalomtól, megpróbálni megúszni a fájdalmas helyzeteket, talán természetes. Hiszen, ki akarná, hogy fájjon?

Nem vagyunk hülyék!

De valahol kezdünk azok lenni. A boldogság örök kergetése, a fájdalomtól való örök menekülés hova visz minket? És mit tesz a gyerekeinkkel? Milyenek lesznek a fájdalomtól megkímélt fiatalok? Nézzünk körbe és gondolkodjunk el, mit is látunk. Mit csináltunk velük?

De vissza az eredeti kérdéshez.

Van-e baj azzal, ha valaki így gondolkodik? Szerintem nincs. Ez az ő dolga. Magánügy. Biztosan oka van annak, hogy így látja. Ez egy reakció valamire. Egy stratégia önmaga védelmében. Majd eldönti, hogy jól gondolta-e.

Magánügy!

A baj azzal van, ha ez a gondolat táptalajra lel és a boldogság/szépség/fájdalom ipar üzletet akar ebből csinálni.

Az már közügy!

Vagy fejlődés? Divatot generálni egy-egy jó marketing üzenettel. Szeresd önmagad, legyen gyereked szülés nélkül, a gyereknek se jó a szülés! Ne kezd a gyereked életét fájdalommal! Ezt adod a gyerekednek, 9 hónap magánzárka a sötétben, már az elején?

Gondozásmentes anyaméhek tépőzárral és ambient világítással, mert te is, ő is megérdemlitek!

Na, ezzel már gond van! Ez már nem magánügy, ez már közügy! Persze, így megoldódhat a nyugdíj kérdés, a babaváró hitelek teljesíthetőek… A növekedés kipipálva. És fájni sem fog. Egy ideig.

Nem volt jó hallani ezt a mondatot. Legyen ez inkább magánügy.

Addig jó mindenkinek.