Örvényben

2024.08.15.

Látom, ahogy a rendszer újratermeli a feszültséget. Újra és újra. Látom, mert benne vagyok. Látom, mert nem én csinálom, csak ott vagyok. Ha én csinálnám, nem látnám. Vagy csak sokkal nehezebben. Ha én csinálnám, akkor inkább azt gondolnám, ez a hülye nem érti. Látom, ahogy termelődik a feszültség és szép lassan halad abba az irányba, hogy valaki valakin le kell hogy vezesse.

Mit csináljak?

Olyan ez, mint amikor örvénybe kerülsz úszáskor. Flowban vagy, csinálod az üzleted, elrendezted a dolgaidat, tudsz az alkotásra, a folyamatra, a céljaidra koncentrálni. Süt a nap, hűsít a víz. De a semmiből ott lesz előtted az örvény a vízben. Nem kérted, nem hívtad, nem csináltál semmit, hogy ott legyen. De ott van. Az öröm forrásából egy pillanat alatt halálos, fojtogató közeg lesz.

Mit csináljak?

Egyszer voltam ilyen szituban. Vízben. Feszkóban sokszor. Fogalmam sem volt, mi legyen. Akivel voltam, azt mondta: maradj nyugodt! Ha nem pánikolsz, megőrzöd az energiádat, akkor képes leszel tudatos döntéseket hozni. Mekkora mondat :) értem én, de hogyan legyek nyugodt, ha örvény van előttem? Hogyan legyek nyugodt, amikor látom, ahogy nő a feszültség, látom, ahogy élesednek az ellentétek.

Figyelek.

Figyelek, mert lehet, hogy tévedek. Mi van, ha tényleg az a szitu, amit a másik gondol. Neki van igaza, a másik a hülye. Én vagyok a hülye? Nem, nem én, én nem vagyok benne a feszkóban. Még nem. És ha még én is lennék a hülye, ez most nem rólam szól. Szerintem nem. Még. De hamarosan szólhat, mert ott vagyok. Benne vagyok. Nyakig. Az örvény kezd lefele húzni engem is. Ússzak felfele? Hisz lefele húz, ellen kellene tartanom. Kellene? Az örvények lefelé húznak, ezek már csak ilyenek. Valószínűleg az örvény erősebb, nagyobb a víz tömege, mint gondolnád. Nem megyek szembe a feszkóval, ebben a helyzetben ez csak kifáraszt és növeli az ellenállást. Az enyémet is és a rendszerét is. Ha kifáradok, könnyen jöhet a pánik. Ha pánikba esek, nem fogom látni a dolgokat tisztán. És akkor jön a csapkodás. Nem számít semmi, csak egy dolog.

Ki kell jönnöm ebből!

De nem felfele. Nem megyek szembe a lehúzó erővel. Ki kell oldalaznom! Egyszerűbb, hatékonyabb, okosabb. Megnézem, mik azok a dolgok, amik benne vannak a feszkóban, de nem a fő téma. Mi lehet az, amire valójában épül a feszkó és nem az, amiről beszélünk. Ehhez távolról kell ránéznem a helyzetre. Látnom kell, merre érdemes mozogni, merre nincs több örvény. Hogyan áramlik a víz, merre próbálkozzak és merre ne. Ehhez idő kell, nyugalom. Megpróbálok nem benne lenni a fő sodorban és talán így kevésbé fáradok ki, tovább maradok nyugodt és talán meglátok valami kapaszkodót.

Kell egy gondolat!

Egy gondolat, amiben megkapaszkodhatok. Ez lehet bármi, bármi, ami segít nem sodródni. Megpróbálok a víz felszínén maradni. A víz alatt limitáltak a lehetőségek. Gyorsan jön a pánik, gyorsan fogy a levegő. Ha kijutottam az örvény közepéből, majd próbálok a víz felszínén maradni és talán a part felé úszni. Mi van, ha nem megy? Van még egy lehetőség.

Hagyd magad!

Állítólag, ha nem kapálódzok, az örvény magától kidob. A rendszer nem tud mit kezdeni azzal, ha nem állsz ellen. Hogyan lehet azzal vitatkozni, aki nem vitatkozik? Persze, ez csak azért kell, hogy ne erőlködj tehetetlenül miközben már azt sem veszed észre, az iszapban van a fejed. Hagyd, hogy az örvény dobáljon, nem áldozat vagy, te döntöttél így. Ki tudsz tartani? Kivárni, mi lesz a vége? Az örvények általában csak rövid ideig tartanak. Általában. Elvileg, ha sikerül nyugodtnak maradni és megfelelően reagálni, hamarosan biztonságosan kijutsz belőle. Elvileg. Nehéz ebben hinni miközben...

Fuldokolsz.

Mennyi ilyen helyzet van az életünkben, mennyi olyan helyzet, amiben veszélyeztetve érezzük magunkat. Élni akarunk. Túlélni. Ez a létezésünk alapja. Belénk van égetve ez az ösztön. És ha valaki, vagy valami olyan, vagy úgy tesz, mint aki ezt veszélyezteti, meg akarunk küzdeni vele. Meg kell küzdenünk vele.

Hogy túléljünk.

Valahogy. Amikor közelről láttam örvényt a vízben, megijedtem. A “maradj nyugodt” mondatra az örvény 10x nagyobb lett, sötét és halálos. Pedig az ott, ott akkor, nem is egy örvény volt, csak valami víz felszíni dolog, talán egy hal vagánykodott a haverjainak. De elhittem, hogy örvény. Talán egy pillanatra bele is fulladtam.

Nézem a történéseket.

Tele a víz örvényekkel. Tele a víz úszókkal. Mi ez, egy verseny? Én miért vagyok itt? Már nem csapkodok, nem pánikolok. Figyelek. Próbálok rájönni, hogy ez csak valami felszíni dolog, vagy ott a mélyben már erősödik a sodrás, hogy beszippantson…

És ha beszippant, majd próbálok nyugodt maradni és eldönteni, ússzak, vagy sodródjak.