Egyenlőtlenség
2024.11.22.
Szeretjük az egyenlőtlenséget. Oda megyünk bulizni, ahol már eleve sokan vannak. Abba az étterembe ülünk be, ahol sok asztal foglalt. Olyan márkájú termékeket veszünk, amiket sokan használnak, vagy sokan szeretnének használni. Tele van az életünk ilyen helyzetekkel. Keressük ezeket a helyzeteket. Mindeközben azt mondjuk, minden társadalmi probléma okozója, hogy egyenlőtlenség van a világban.
Mi történne, ha nem lenne? Hogyan hatna a fejlődésre?
Szerintem az egész életünk működésére pont olyan törvényszerűségek hatnak, mint amik úgy általában az anyagra. Az egész világunk az egyenlőtlenségből indult ki. A hidrogénmolekulák nem egyenletes eloszlása gravitációs tömegközpontokat hozott létre, amelyekben az anyag sűrűsödni kezdett és egyre több és több anyagot vonzott. Ez lett a csillagok születésének a motorja, amely során hidrogénatomok egyesültek, hélium keletkezett, miközben hatalmas energiák szabadultak fel. És ez az energia rendszereket működtetett.
És persze eljön a nap, amikor a rendszerek összeomlanak, a ragyogóan világító nap megsemmisül. Majd a halott nap anyagai elkezdenek újra csoportosulni, megszületik egy új nap, körülötte a törmelékekből pedig a bolygók. És a megfelelő feltételek mellett egyes bolygókon az élet…
Porból lettünk, porrá leszünk.
Ha nem lenne egyenlőtlenség a világban, nem lenne élet, nem tudnál dönteni az iWiW és a Facebook között, és nem olvasnád most ezt a cikket.
Szóval ha a világ alapvetően az entrópia növelésére törekszik, vagyis arra, hogy az energia és az anyag minél egyenletesebben oszoljon el, akkor hogyan fér meg ezzel az a tény, hogy az anyag mégis tömegközpontok köré csoportosul? Az egyik erő szétszórni akarja az anyagot, a másik összesűríteni. Talán a társadalmakban is pont ez történik: az emberi rendszerek is hasonló törvényszerűségek szerint működnek.
Valahogy érezzük ott mélyen belül, hogy az lenne a jó, ha a hatalom, a javak, a lehetőségek, a pénz egyenletesen oszlana el a világban. Mert valahogy talán ez az alaptörvénye a létezésnek. De az egyenlőtlenség egyfajta gravitációként viselkedik, amely központokat hoz létre, ahol a pénz és hatalom egyre jobban koncentrálódik. Ez a koncentráció pedig nyomást alakít ki, a nyomásban fúziók jönnek létre, ami energiát termel és erőt sugároz. Mindeközben az alkotó elemek az entrópiára törekednének, és ez folyamatosan feszíti a rendszert.
Talán ez történik épp a társadalmunkban, a gazdaságunkban. A probléma csak az, hogy mi vagyunk ennek a rendszernek az alkotóelemei, és minket nyom ez az egész egyenlőtlenségből kiinduló feszültség, ami rengeteg fájdalmat és szenvedést is generál. Elképzelhető, hogy az erőforrások, főleg a pénz olyan mértékben koncentrálódik már a világunkban, hogy nem lehet ezt a folyamatot megállítani. A központoknak már akkora a vagyona, hogy fekete lyukakként szippantják be azt, ami a környezetükbe ér…
Elképzelhető, hogy a társadalmaink pont úgy születnek és halnak meg, ahogy a naprendszereink?
Sűrűsödik az anyag (a hatalom, a pénz), folyamatosan alakul át körülötte minden, eközben rengeteg energia szabadul fel, ami tovább erősíti a folyamatot, egészen addig, amíg el nem jut arra a pontra, amikor már ez az átalakulás nem ad semmit. Sőt, elszívja az energiát. A duzzadó rendszer pedig egy ponton nem bír el önmagával és önmagába roskad. Ahogy összedől a struktúra, a benne lévő értékek egy része szétszóródik, egy része megsemmisül, vagy inkább átalakul. De végeredményben alapot teremt arra, hogy valami új dolog szülessen. Igazából talán csak újraindul a ciklus, a sors kereke.
Hol tarthatunk ma?
Van-e ma még elég tartalék a rendszerben, hogy fenntartsa önmagát, hogy ne omoljon be a felhalmozott hatalom terhe alatt? Képes-e még termelni, vagy már csak elszipkázza az energiát? És mi fog történni, ha már csak annyi energiát termel, ami a túlélésére elég? Elég-e túlélni?
Rengeteg feszültség van a rendszerben, a rendszert alkotó elemekre ez a feszültség folyamatos nyomást gyakorol, változásra késztetve és kényszerítve az alkotóelemeket és ezen keresztül magát a rendszert is. De vajon nem így működik maga az élet? Az élet, amely sosem statikus, mindig változó, mindig egyensúlyt kereső és valahogy attól mindig eltérő? Talán épp ez a feszültség az, ami az élet motorja. Ami fejlődésre késztet, ami fejleszt.
És persze, be lehet avatkozni… Csak energiát kell befektetni.
A lehetőség adott. Vagy annak az illúziója.
