Bekérdeztek
2024.11.18.
Hogyan viszonyul, hogyan viszonyulhat egy férfi egy nő sikeréhez, a felesége, a társa sikereihez, - ha neki épp nincs saját üzleti produktuma - különösen egy olyan kulturális környezetben, ahol a férfiak sokszor még mindig a domináns társ, az elsődleges kenyérkereső szerepével azonosítják magukat?
Hogy vagyok én mindezzel?
Két hete tettem ki a Kérdezz-Felelek posztot. Nem tudtam, hogy lesz-e eredménye, lesznek-e kérdések, kik lesznek azok, akiket ilyen formában érdekel a véleményem. És abban sem voltam biztos, hogy a felvetett témákra rá tudok csatlakozni. De elkezdtek jönni a megkeresések, a téma javaslatok - kommentek, privát üzenetek, egy-egy telefonhívás.
"Kiégés, karrierváltás, AI használata, hogyan kezelem az öregedést, hogyan kezelem azt, hogy alapjaiban megváltozott az életem, miért csinálom azt, amit csinálok, honnan van a bátorság bennem a személyes dolgaim ilyen mélységű megosztásához, hogyan viszonyult ehhez a környezetem…"
A beszélgetésekben, üzenetekben reagáltam a kérdésekre, de valahogy egyikről sem tudtam még olyan cikket írni, amit megosztanék. Viszont ma reggel kaptam egy hosszú kérdéssort.
Betalált.
Aktuális a dolog, én magam is gondolkodom a felvetett kérdéseken. Íme:
1) Milyen érzés, hogyan éled meg férfiként a feleséged sikerét?
Azt hiszem ez volt a párkapcsolati “küldetésem”, ahogy ezt az “Ez a nő is olyan, mint a többi” posztomban is írtam. Izgalmas volt látni, ahogy Kata az elmúlt 2,5 évben szépen halad a saját útján, ahogy másfél éve kilépett a munkahelyéről, ahogy beleállt a termékfejlesztésbe, ahogy elkezdte felvállalni a baráti beszélgetésekben azt, hogy min dolgozik és ahogy egyre bátrabban kommunikál róla a külvilágnak. Ennek volt fontos mérföldköve az, hogy nemzetközi szakmai versenyeken indult és az, hogy pár napja posztolta a közösségi médiában a történetét. Jó volt látni az eredményét, a szakmai zsűri visszajelzéseit, az ismerősök reakcióit, a megkereséseket és azt, ahogy ezt Kata megéli. Jó tudni, hogy hittem benne, hogy támogattam, hogy lám-lám, jól éreztem ezt az egészet és marha jó érzés, amikor átölel és megköszöni, hogy segítettem neki ebben, hogy ott vagyok mellette.
Ez megadja azt az érzést, hogy az a férfi, az a férj lehetek, amilyen férfi, férj lenni szeretnék.
2) Hogyan befolyásolja ez a kapcsolatotokat?
Erősíti. A közös élmény, a közös munka, a közös cél erősíti az összetartozás érzését.
3) Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, nehéz vele lépést tartani?
Még nem de ha ilyen ütemben halad, bármikor bekövetkezhet a dolog. Kíváncsian várom az érzést és azt, hogyan fogom/fogjuk tudni kezelni a helyzetet.
4) Azt látni, hogy inspirál téged az ő sikere, de nincs rajtad nyomás emiatt?
Örülök, ha külső szemlélőként is látszik, hogy motivál engem is az, amit Kata eddig elért. Nem vagyok abban biztos, hogy jól értem a kérdést. Arra gondolsz, hogy az ő sikerei miatt bennem az az érzés erősödik, hogy nekem is fel kell mutatnom valamilyen sikert? Két éve foglalkozom azzal, hogy vezetőket támogatok abban, hogy átlépve saját paradigmáikon, éljenek a tehetségükkel és a vágyaik alapján dolgozzanak. Kata sikere az egyik legkiemelkedőbb eredményem. Az ő sikere igazolja és erősíti az én sikerem.
5) Milyen vele a közös munka?
Néha nehéz teljesen más a gondolkodásunk menete, a munkatempónk. Kata gyorsan szeretne haladni, pörgetni a dolgokat. Én ma már egy sokkal lassabb, megfontoltabb tempóban dolgozom. Talán a 10 év korkülönbség, talán az élethelyzetünk közti különbség miatt, de ez van. Az elejétől kezdve az a megállapodás köztünk, hogy a Lost Garden Supplements az ő cége, az ő ötlete, szóval minden kérdésben az ő szava dönt. Én támogatóként vagyok jelen. Igyekszem ezt mindig fejben tartani.
6) Milyen szerepekben működtök együtt a legjobban?
Férfi-nő. Társak vagyunk, partnerek. Ez egy tánc, ami nyilván akkor tud jól menni, ha azonos zenét hallgatunk és ha nem is egyforma a tánctudásunk, figyelünk arra, hogy együtt mozogjunk. Ebben benne van az, hogy időnként egymás lábára is rálépünk. De ilyenkor nem taposunk rá jobban, hogy biztosak legyünk abban, ez tényleg egy láb volt-e…
7) Hogyan kezelitek a konfliktusokat, ha a munka és a magánélet összefonódik?
Mint minden más konfliktust. Megbeszéljük. Tudjuk, hogy nem akar rosszat a másik. Én mindig elmondom egyből, ha valami nem esik jól, elmondom azt, mit érzek az adott szituációval kapcsolatban. A legjobb szándék mellett is előfordul, hogy megbántjuk egymást. Nem akarjuk cipelni az apró tüskéket magunkban. Ha kavics megy a cipőmbe, azt is kiveszem egyből, nem várom meg, hogy kisebesedjen a talpam… És ez így működik.
8) Mennyire érzed, hogy a sikerei mögött ott van a te támogatásod is?
Teljes mértékben. Kata figyel is arra, hogy ezt elmondja.
9) Számodra mit jelent „társként” lenni mellette egy szakmai környezetben?
A szakmai dolgokért Kata felel, én nem értek az étrend-kiegészítők hátteréhez. Az üzleti stratégia, az értékesítés, a kommunikáció, az online fejlesztések már inkább az én területem. Ezekben Kata elfogadja a javaslataim, kikéri a véleményem, illetve több dolgot én bonyolítok le.
10) Gondolod, hogy a sikereiből tanultál valamit, amit a saját karrieredben is alkalmazol, vagy a karrier-utatok már egy?
Látom, hogy mennyire fontos a cég építésében az, hogy hogyan gondolkodsz önmagadról. Milyen mélységekben határozza meg az önismereted a döntéseidet. Kata elképesztően nagy lépéseket tett meg önmaga megismerésében és ennek a következménye az, amit elért. Ez megerősített egyrészt a saját önértékelésemben, másrészt abban a szakmai útban, amibe belevágtam.
11) Volt már olyan helyzet, amikor nehézségként élted meg, hogy ő alkotó?
Nem, az alkotás része sosem okozott nehézséget.
12) Hogyan kezeled azt, ha ő van a figyelem középpontjában, te pedig a háttérben maradsz?
Tadááám, itt a lényeg na, ez már nem olyan egyszerű. Kata pár napja tette ki az első posztját a Facebookra és a LinkedInre és valami beindult. A reakciók, az üzenetek, a megkeresések… és itt nem a mennyiségről beszélek. Olyan nemzetközileg elismert szakmai emberek is reagáltak, akikkel eddig nem is volt kapcsolatunk. Sokkal intenzívebb élmény volt ez, mint számítottunk rá. És igen, itt már volt, hogy éreztem magamban egy kis féltékenységet, ami teljesen irracionális, de nem én kértem ezt az érzést, egyszerűen jött. El is mondtam egyből Katának. Hogy eljöhet-e az a nap, amikor egy találkozónál azt fogja valaki mondani: “Jaaa, te vagy a Vendler-Simon Katinka férje, ugye?” Szerintem igen. Hogy milyen érzés lesz? Nem tudom Remélem, jó.
13) Hogyan látod őt nőként és szakemberként egyszerre?
Nem igazán válnak szét a fejemben ezek az oldalai, azt hiszem, egyben látom őt mindig… jó ránézni.
14) Mi az, amit a leginkább csodálsz benne a munkája kapcsán?
A fejlődést. Ahogy kezdi kibontakoztatni a benne lévő dolgokat, ahogy az eddig hátrányként megélt tulajdonságait képes ma már használni és élni ezekkel.
15) Szerinted mi az, ami őt igazán kiemeli mások közül?
Nem tudom. Azt hiszem, a helyén van. És ez azt jelenti, hogy otthon érzi magát a saját életében, a saját testében. Ez hitet tud adni, tud hinni az életében, önmagában. Ez pedig segít neki abban, hogy haladjon.
16) Hogyan hat a kapcsolatotokra, hogy együtt dolgoztok?
Erősíti, ahogy a fentiekben is leírtam.
17) Könnyen el tudjátok választani a munkát és a magánéletet?
Nem választjuk el. A munkánk az életünk részét képezi. Jelenleg olyan arányban vannak a munka és az egyéb más dolgok jelen az életünkben, ami mindkettőnk számára elfogadható, megfelelő. Ha időnként valakinél kibillen ez az érzés, akkor igyekszünk korrigálni.
18) Mi az a közös cél vagy érték, ami mindig összehoz titeket, akár a munka, akár a magánélet terén?
Szeretjük egymást. Közhelyes válasznak tűnik, de azt hiszem, ennyi. A többi célunk már különbözik, mást keresünk… az értékrendünk nagyon hasonló. Ez segít abban, hogy a különböző célokban mégis együtt tudunk mozogni.
19) Hogyan látod a jövőtöket együtt, mind szakmailag, mind párkapcsolati szempontból?
Kata egyre önállóbban építi már most is a céget, azt hiszem ez így is lesz. Az én szerepem redukálódik egy klasszikus csendestársi szerepre. Hiszem azt, hogy képes minderre. Hiszem, hogy képes olyan céget építeni, aminek a szakmai és a pénzügyi sikerei nagyobbak lesznek az általam korábban elért sikereknél. Azt hiszem, szívesen járnék egy olyan sportautóval, amire az van írva: “a feleségemtől kaptam”…
20) Van-e közös nagy tervetek, amit meg szeretnétek valósítani?
Mindig. Van egy elképzelésünk arról, hogyan élünk. Azon dolgozunk, hogy ezt összehozzuk. Ebből most talán a legtöbbet felhozott téma, az egy közös ház a hegyekben.
21) Szeretnéd, ha a munkátok mellett továbbra is az életetek középpontjában maradna a kapcsolatotok?
Persze, az az elsődleges. A céget is azért indítottuk, hogy az része legyen a kapcsolatunknak. Remélem, hogy sosem kerülünk olyan helyzetbe, hogy bármelyikünk cége, karrierje fontosabb legyen egymásnál, a kapcsolatunknál.
ÖSSZEGEZVE...
...valahogy azt gondolom, hogy az, hogy egy párkapcsolatban hogyan vagyunk a sikerrel, valahol attól függ, hogyan vagyunk a kapcsolatban betöltött szerepünkkel. Mitől tartom magam férfinak, mitől tartom a nőt nőnek és persze hogy a nő mitől tart engem férfinak és önmagát nőnek. Ebben - a talán állandóan változó megélésben - táncolgatunk közösen a kapcsolatunkban.
És hogy mi történik, ha nem tudom kezelni a másik sikerét? Hogy lemegyek-e “papucsba”, feláldozva magam a másik karrierjének az oltárán (és ez nem a támogatásról szól, hanem az önmagamról való lemondásról), vagy ezüsthátú gorilla leszek és majd én a “megmutatom, ki a férfi a háznál” üzenettel vagy elkezdem önmagam megemelni, vagy rosszabb esetben, a másikat letaposni?
És miközben észre sem véve önmagamon azt, mit teszek, vajon a másik hogyan reagál minderre? Megkérdi-e nyugodtan, hogy mi a baj, vagy a gyengeségemben csalódva eltaszigál magától, vagy kardot kirántva csatatérré, versenypályává teszik az otthonunkat?
Vajon mi fog történni a kapcsolatunkkal, ha a siker fokozódik, ha a cég, vagy a többi ember egyre többet akar majd Katából? Tudunk-e a másik számára eleget hagyni önmagunkból? Kell-e majd lökdösődnöm a sikerrel, az elismeréssel, a mások figyelmével, hogy este, amikor egymás szemébe nézünk, egymást lássuk és azt az önmagunkat, akik lenni szeretnénk, vagy tompán és keményen csillog majd a siker, a másik sikere…
Nem tudom, hiszem, hisszük, hogy megmaradunk egymásnak. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy ki akarjuk deríteni és ezért meg is teszünk mindent.
