Erről nem beszélünk

2024.08.12.

Megtettem. Megtettem újra és újra. Mindig szarul éreztem magam utána, de valami miatt nem kezdtem ezzel semmit. Évekig csináltam, talán olyan sokáig, hogy azt gondoltam, ez teljesen normális. Normális, hisz mások is ezt csinálják. Benne van a kultúránkban, könyvek szólnak róla, kifejezéseink vannak rá, cikkek hosszú sora taglalja és ma már podcastokban beszélgetnek róla. Mi is beszélgettünk róla. Időnként talán még büszkék is voltunk rá, ha elmondtuk egymásnak. És volt, aki nem mondta el, csak utalt rá, vagy sejtelmesen mosolygott, ha szóba került. Évek óta nem teszem.

Mi változott?

Emlékszem az elsőre. Azt nem én csináltam, velem tették. Rájöttem. Nem emlékszem az érzésekre, de előttem van a kép, ahogy összeálltak az események. Akkor ott semmit sem csináltam, csak próbáltam megérteni, mi is van. Amikor eljöttem, akkor kezdtem el nagyon dühös lenni. Olyan volt, mint az első nagy balesetem. Ott én voltam a hibás, nem adtam meg az elsőbbséget, pedig ott volt jól láthatóan: 

S T O P

Amikor belém csattant a másik, csak ültem az autóban. Égett szag volt. Szólt a rádió. Leesett a szemüvegem. Minden olyan lassú volt, megállt egy pillanatra a film. Az ablaktörlő az ütközéstől előre bukott és ütemesen törölte a semmit. Szólt a rádió. Nem találtam a szemüvegem. Majd hirtelen minden összeállt, felpörögtek a gondolataim, ki kell szállnom, meg kell néznem a másikat. Hívnom kell a rendőröket. Mi van az autóval? Aztaaa, ennek vége és egy tábla is kidőlt, mindenhol üvegszilánk, kifolyt az olaj. Kell egy karosszériás, inkább kettő. Aki meggyőzőbb, az viheti az autót. Rendőrök mindent felírtak, elmehetek.

Csak ülök.

Ülök és nézek magam elé. Pörögnek a képek, fáj a mellkasom. Nem az ütközéstől, a hibámtól. A tettem súlyától. Az elképzelt következményektől. Meg is halhatott volna valaki. Mi van, ha épp ott sétál valaki? Egy ovis csoport? Tuti meghalt volna valaki. Mehetnék a börtönbe. Mindent elszúrtam volna. És mi lenne a családommal, a gyerekeimmel?

Mit tettem?

Emlékszem arra a pillanatra. Ott benn az autóban és arra is, milyen volt utána. Ez volt az első. Ilyen volt az is, amikor megtették velem. Nem én voltam a hibás. Nem én voltam a hibás? A pillanat, amikor megtudtam, üres volt. Üres és néma. Egy pillanatra megállt a világ, lelassult a film. Racionális voltam, adatokat gyűjtöttem, elemeztem, figyeltem. Mindenre. Üres volt a csend. A másik szája némán tátogott, ahogy elmesélte, mit tett. Elmentem. Ültem a szobámban és próbáltam megérteni, mi történt. Mit tett a másik?! Miért nem látta azt a mocskos nagy STOP táblát? Belém rongyolt, inkább taposott.

Összetörtem.

Totálkár? Ezt éreztem. Utána minden más lett. Roncsderbikre jártam. Percekre kölcsönzött társakkal törtük össze hol egymást, hol magunkat, hol a másikat.

Megtettem újra és újra.

Miért? Hogy talán majd az egyikbe belehalok? Vagy csak szeretném azt az elsőt jobban megérteni? Vagy csak én szeretném irányítani a dolgokat? Vagy genetikailag hozom magammal? Emlékszem, amikor apám tette meg. Ott voltam. Az autóban. A hátsó ülésen. Örökölt sors? Vagy lehet, hogy az adrenalin hiányzik? Az az érzés kell, ahogy becsapódok, minden szabályt áthágva és tudom, ezt is megúszom? Nem kapnak el. Nem kapnak el? Okos vagyok, éber, rafkós.

Kapjatok végre el!

Nem akartam már csinálni többé. Nem tudom mi történt, nem tudom miért. Egyre szarabb volt minden egyes balesetem. Fájt már, azt hiszem. Önmagamra gondoltam. A hátsó ülésre. Az örökölt sorsra. És a STOP táblára.

Szeretnék megállni.

Nem tudtam, hogyan kell. Hogyan kellene megállni annál a táblánál? Nem kell megállni. El sem kell indulni. Ha a helyeden vagy, ha már ott vagy, ahova menni szeretnél. Bár, olyan nincs, mindig megyünk valahová. Ma már inkább sétálok. Van időm. Sétálok és nézelődöm. Van, hogy valaki belém botlik, mert a telóját nyomkodja. Facebookozik, olvas valamit, messenger üzeneteket küldözget. Udvariasan ellépek, nem bonyolódom felesleges konfliktusokba. Sétálok és nekem már nincs STOP táblám. Van, hogy pirosat kapok. Kivárom a zöldet.

Sokan nem állunk meg.

Meggyőzzük magunkat, miért ne álljunk meg a STOP táblánál. Tilosban járunk. Bármit is jelentsen ez. Hisz haladnunk kell. Bármerre is.