Hírtelenség

2024.12.04.

Talán egy éve döntöttem el, hogy nem olvasok híreket, nem is tudom pontosan. Nem olvasok, nem nézek hírműsorokat, csak nagyon ritkán. És ha nézek is a napi eseményekhez kapcsolódó tartalmakat, akkor azok inkább podcast beszélgetések, ahol mélyebben járják körbe az aktuális témát, ahol picit több részlet kerül bemutatásra.

Az elején még azzal vívódtam, hogy “elbutulok”, hogy elvesztem a kapcsolatomat a valósággal, hogy a naprakészség nekem - felnőtt, tudatos állampolgárként - kötelességem. Ezért híreket igenis kell olvasni, hisz ha nem teszem, nem fogom tudni, mi történik a világban…

De ez biztos? Tudom, hogy mi történik a világban, ha híreket fogyasztok? Kell nekem olyan országok, olyan emberek életével, történéseivel foglalkoznom, akiknek semmilyen befolyása nincs az életemre? És biztosan nincs befolyásuk? Ma már valós időben követhetjük bármely ország életét, az ellátási láncok, az összefonódó érdekek miatt pedig egy Ázsiában leálló gépsor gazdasági visszaesést okoz Európa közepén.

A Bridge Budapest Booklistjén van egy izgalmas, a témát feszegető könyv, a Ne olvass híreket! Rolf Dobelli tollából. A szerző arra ösztönzi az olvasókat, minket, engem, hogy hagyjunk fel a hírek fogyasztásával, mert az szerinte nemcsak felesleges, de káros is. Az érdekes könyvben számos érv hangzik el amellett, hogy miért érdemes kerülni a híreket, és hogyan vezethet ez boldogabb, produktívabb élethez.

Szerinte az egyik legproblémásabb dolog a hírek felszínessége. Az, hogy a hírek általában nem nyújtanak mélyebb megértést a világról. Rövid, leegyszerűsített információkat adnak, amelyek nem segítenek az összefüggések megértésében. Ennek a leegyszerűsítésnek az egyik oka, talán a médiafogyasztásunk megváltozása. Hogyan nézett ki 10-20 éve egy újságárusító pavilon? Mindenhol napilapok voltak és jó sok szöveg. Ma, ha egyáltalán veszünk valamit, akkor az egy magazin, nagy fotókkal, kevés szöveggel. Az én írásaimra is jött már az a visszajelzés, hogy bár jók, de hosszúak, legyenek sokkal rövidebbek. El lehet mondani a lényeget 1 mondatban, de az egymondatos lényeg megélése, értelmezése már elképesztő módon a befogadón múlik.

És ehhez jön a media manipulációja és torzítása. A hírek, a hírek mögött álló sajtóorgánumok, gazdasági és politikai érdekcsoportok gyakran manipulálnak és szenzációhajhász címsorokkal dolgoznak, hogy minél több kattintást érjenek el, hogy több és több emberben tudjanak érzelmi hatást generálni. Nem kellenek a részletek, kinek van erre ideje? Elég egy jó érzelmi löket és a rövidke hír elkezdi tenni a saját dolgát a fogyasztóban.

És hát, lássuk be, teszi is és meg is vannak a negatív eredményei. Hisz a hírek többsége - ahogy magamon érzékeltem, érzékelem, ahogy a hétköznapi beszélgetésekben hallom, tapasztalom - negatív témákat dolgoz fel, ami stresszt, szorongást és pesszimizmust alakít ki bennünk. És ez az adott élethelyzettől, beállítottságtól, józanságtól függően hat a hétköznapjainkra, kapcsolatainkra. És ez az egész a mentális egészségünkre és általános közérzetünkre is rossz hatással van.

Rossz hatással van, mert olyan problémák ezek, melyek megoldása elérhetetlennek tűnik, el sem tudjuk képzelni, hogy mi, átlagemberek tehetnénk valamit... és mit is tehetnénk?

Semmit?!

És ebből jön a tehetetlenség érzése. Mert hát ki és mit tehet ez ellen? Hát a nagyok! A vezetőink, a politikusok, nekik vannak erőforrásaik, lehetőségük. Övék a felelősség, így nekünk nem kell tenni semmit. Vagy ha nem akarunk passzívak lenni, akkor egy dolgot tehetünk: legyenek azok hatalmon akikben hiszünk és hát ezért viszont már küzdhetünk. De ugye infónk nincs, vagy csak az, amit kis dózisokban megállás nélkül kapunk, sokkal inkább érzéseink vannak már, mint széles rálátásunk. Hát hinnünk kell abban, hogy jó lesz, amit a vezetőink tesznek.

De az életünkben, ha valami jó, az hol jó? Ott, ahol vagyunk, hisz azt tudjuk megélni. Én azt szeretném, én azért szeretnék tenni, hogy ott legyen jó, ott, ahol élek. Azoknak legyen jó, akikkel élek, akikkel együtt vagyunk valakik. És az a félelmetes, hogy amíg a távoli, megfoghatatlan dolgokkal foglalkozunk, amikre nagyon ráhatásunk sincs, addig nem foglalkozunk azzal, ami előttünk van. Pedig arra hatni is tudnánk.

Olyan sok értékes időt vesztegetünk így el. Az egyre táguló világunk, amiben élünk, egyre több hírt generál. Az internet kiolvashatatlan. A hírek olvasása és követése rengeteg időt vesz el, amelyet értékesebb dolgokra fordíthatnánk, például tanulásra, munkára vagy a családdal, barátokkal töltött időre.

Vagy egy könyv elolvasására. Legyen ez szakmai könyv, egy ponyvaregény, vagy egy mély, filozofikus irodalmi alkotás. Mindegyik ad valamit, mindegyiktől többek leszünk, egy picit jobban érezzük magunkat.

És persze a hírek is fontosak, hozzá tartozik az életünkhöz az, hogy mi történik körülöttünk. De talán, ha a globális események nyomasztó forgatagából vissza tudnánk térni egy picit oda, ahol valójában vagyunk, egy picit jobban tudnánk egymással lenni és akkor ebben az egymással levésben könnyebben megtalálnánk a nyugalmunkat és a hitet, hogy bármi is történik a nagyvilágban, együtt, egymásnak segítve túl lehet élni.