Tűrésre nevelve

2024.07.16.

Nagyon sok olyan dolgot csinálunk, amit nem szeretünk, azért a kevés dologért, amit szeretünk. Olyan sokszor hallom ezt: A dolgok 80%-át azért tűrjük el, hogy a maradék 20%-ot, amit szeretünk, élvezhessük. A híres Pareto elv, a 80:20 szabály igaz volna az életünkre? Vagy megint csak egy paradigma, ami hol segít a dolgok elfogadásában, hol felmentést ad a cselekvés alól? És ha nem így van, át lehet ezt az arányt fordítani? Vagy lehet ez akár 100%-ban jó?

Szerintem ez a 80:20 megint egy fixáció és persze te fogadd el, ha akarod, de én nem akarom. Szerintem ez is arra kondicionál, hogy

Tűrj!

A Pareto-elv, más néven a 80:20 szabály, Vilfredo Pareto olasz közgazdászról kapta a nevét, aki a 19. század végén megfigyelte, hogy Olaszországban a földek 80%-a a lakosság 20 százalékának a birtokában volt (milyen szép arány volt ez… ma milyen lehet?). Az elmélet szerint a legtöbb jelenség esetében az eredmények 80%-a az okok 20%-ából származik. Ez az elv azóta a közgazdaságtanban és a menedzsmentben is széles körben alkalmazottá vált, mivel segít azonosítani azokat a kulcsterületeket, amelyekre érdemes összpontosítani a maximális hatékonyság elérése érdekében.

80:20, mint segítség

A mindennapi életünkben sok területre alkalmazhatjuk a Pareto-elvet. Például a munkahelyünkön, ahol elvileg az elvégzett feladatok 20%-a hozza a sikereink 80%-át, csak ismerjük fel, melyik 20. Vagy akár a szabadidőnkben, ahol a tevékenységeink 20%-a okozza az örömünk 80%-át. Ez a megközelítés segíthet abban, hogy jobban tudjunk fókuszálni arra, ami igazán számít és ne pazaroljuk az időnket, energiánkat a kevésbé fontos dolgokra. Az elv alkalmazása segíthet csökkenteni a stresszt is, mivel segít a prioritások felállításában, ami pedig segít dönteni abban, mit is csináljunk. Ezen keresztül  könnyebben tudunk szelektálni a feladataink között.

A legfontosabb tevékenységekre való koncentrálás lehetővé teszi, hogy jobban kezeljük az időt és az energiánkat, csökkentve a feszültséget, a stresszt és a kiégés kockázatát. Így voltam ezzel én is, amikor a Games for Business első három évében, egy maroknyi embert irányítva egyszerre feleltem a cég pénzügyeiért, az értékesítésért, a marketingért és a kreatív koncepciók megalkotásáért… és persze a kiemelt ügyfelekért. Ennyi mindent nem lehet megcsinálni, dönteni kell, mi a fontos, vállalva, hogy lesznek csontvázak a szekrényben…

80:20, mint kifogás

Vállalkozni szívás, mindenkinek szívás. Kockáztatsz, hitelt veszel fel, 12-14 órát gürizel, a munkatársad maszatol, egy jobb ajánlatért lelép, pedig te tanítottad meg neki a szakmát. De ez van. A dolgok 80%-a szívás, de ott van a maradék 20%, az jó. Majd jó lesz. Azért megéri. Talán… És egyébként is, így van ezzel mindenki. Mindenkinek szívás. Meg hát, ez benne van a kultúránkban is. Erre tanított minket a vallásunk is, nem? Hisz lehet szenvedés, szidalmazás, hazugság, de örvendezzünk, hisz a bőség lesz a jutalmunk a túlvilágon… Majd jó lesz.

Hát én nem akarom végigszívni az életemet, hogy majd a mennyországba legyen jó. Nem tudom, igazából, nem is akarom azt elfogadni, hogy a dolgok 80 százaléka szívás, amit csinálj meg azért, hogy az a maradék 20 százalék jó legyen.

Elfogadom, hogy van szívás az életben.

Mert hogy igen, nem minden olyan, amilyennek szeretném, hogy legyen. DE! De miért nem lehet ez az arány fordítva? Vagy tudod mit? Lehet, hogy nem lehet fordítva, de törekedni akarok rá. Mert van egy olyan ideám, - és lehet, hogy ez csak egy romantikus elképzelés - hogy lehet az életnek a 80 százaléka az a király dolog, ami ha felkelsz, azt mondod, hogy: EZ AAAAZ, ez jóóó!

És ha jó, az tök jó!

Ezek után kell-e, hogy a 80 ne 80, hanem 100 legyen? Nem biztos. Mert nem biztos, hogy megéri :) A szoftvertermék-fejlesztés jutott erről az eszembe, a Games for Business előtt is évekig csináltuk. Egy 80 százalékos jó terméket össze lehet hozni, ezt simán meg lehet csinálni. A 90 százalékosan jó termék már izzadós, de megoldható. Csiszolgatni, finomítani azonban egyre nehezebb. Tapasztaltam, hogy a 90 százalék fölötti részt fejleszteni… háááááát, minden egyes százalék kezd vérverítékes munka lenni. 100 százalékosan tökéletes dolgot csinálni nem lehetetlen, de azok az utolsó százalékok, azok már olyanok, hogy hm… lehet, hogy amit nyersz belőle, az már nem éri meg azt az energiát, amit bele kell tenned.

Akkor minek?

Talán a boldog életnek is ez a titka. Hogy azt az egyensúlyt találod meg, ahol a tökéletességnek azt a szintjét éred el, amikor már nem törekszel arra, hogy jobbá tedd azt, amiben vagy, mert megérted, a javításnak az energiája többet visz, mint amit kapsz belőle. És hogy ezen a ponton le tudsz mondani a jobbról. Mert amid van, az több lesz, mint elég jó. Az lesz a legjobb jó, akkor is, ha nem 100%

Van valami bizsergető, ha ezen a nagyon vékony mezsgyén, ezen a kötélen meg tudsz állni. Nem csak állni tudsz, de haladni is az életeben...

És talán nem is számít, hogy ez 20, 60, 80, vagy 90% jónál van, a lényeg, hogy számodra olyan ez az arány, ami nem megalkuvás, nem tűrés, hanem az a jó, ami már tényleg elég jó.