Egyszerű

2024.10.03.

Az idei évem legizgalmasabb projektje az ismeretlenekkel közös kutyasétáltatás ötlete. Eltelt 3 hónap, megtelt az évem, eddig 20+ ember jelentkezett, bő a felén már túl is vagyunk.

Ez egy egyszerű dolog.

Ehhez a projekthez semmi extra nem kell. Mégis van benne valami megfoghatatlan. Valami, amitől a beszélgetések után mindig jobban érzem magam. Picit többnek, picit jobbnak. Két-három óra beszélgetés egy ismeretlennel.

Egyszerű.

Ezek a beszélgetések mindig nagyon egyszerűen indulnak. Semmi feszengés, semmi szorongás. Olyan gyorsan kapcsolódunk. Pedig mindenféle ember jelentkezett. Voltak régi ismerősök, facebook barik, akikkel talán még nem is találkoztam, ismerősök ismerősei, akikkel biztosan nem találkoztam és olyanok, akikkel sosem volt semmi kapcsolatom, akik épp csak olvastak tőlem valamit, talán csak a kutyasétáltatós posztot és kíváncsiak lettek.

Kb. egyformán jöttek nők és férfiak. A csapat túlnyomó része Budapest és környékéről való. Nagyobb részt működő cégek vezetői kerestek meg, kisebb részben a kezdő vállalkozók. Zömében a szolgáltató szektorból jöttek hozzám, de volt beszélgető partnerem IT-ból, kereskedelemből, élelmiszer gyártásból, vendéglátásból is. A pénzügyi háttér is nagyon vegyes, a legnagyobb cég hatszázmillió körüli, a legkisebb 5 millió alatti.

Valami működik.

Nagyon vegyes csapat. Mégis, van, volt valami, ami közös bennük. Ami mindenkinél működött. Mindenki szeretett volna egyet beszélgetni. Csak úgy. Hallani egy másik véleményt, megismerni egy másik megközelítést. Senki nem várta, hogy ott, akkor megoldjunk bármit is. Csak azt, hogy legyen egy jó kis reggeli séta. És ezért sokan 5-6 órát utaztak.

Egyszerű.

Semmi extra. Nem kell hozzá puccos tárgyaló, se pezsgő, se tip-top öltözet. Nem kell hozzá készülni. Nincsenek róla insta posztok, tiktok videók. Mégis, - talán, remélem, hiszem - mindenkiben marad valami maradandó az ő saját sétájából. Egy mondat, egy gondolat, egy érzés.

Jó lepörgetni fejben az elmúlt 3 hónap beszélgetéseit. Jó érzés kapni egy-egy visszajelzést és jó várni a következő hetet, hogy vajon mi lesz. Ki fog jönni? Mi fog történni?

Ezen a héten kalandos volt a sétánk.

Balogh Orsi jó 2,5 órát utazott, hogy reggel 7:30-kor közösen indulhassunk. Jó 2,5 órát sétáltunk, beszélgettünk. Majd közel 2,5 órát álltunk, vártunk, intézkedtünk, miközben a rendőrök helyszíneltek, kutyával nyomot kerestek, dokumentáltak, hogy rögzítsék Orsi autójának a feltörésének minden apró kis részletét.

Nem egy olyan kaland, amit bárkinek is kívánnék. Mégis jó volt látni, hogy Orsi milyen nyugodtan kezeli a helyzetet, hogyan intézi a biztosítót, az üvegest, a visszautat. Jó volt látni, ahogy 1-1 telefonhívásra hogyan mozdulnak meg a barátaim, hogy segítsenek. Ahogy Norbi barátom egyből jött, hogy szépen végigvárva a rendőri intézkedést, rendbe rakjuk Orsi autóját, hogy el tudjon indulni.

Egyszerű dolgok ezek.

A beszélgetés, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás. Talán még tanulnunk sem kell ezt, talán ezek a dolgok bennünk élnek, jönnek az élettel, talán részei annak, hogy emberek vagyunk.

Egyik sem került pénzbe, nem kellett hozzá semmi különleges. Csak egy kis nyitottság, kedvesség, türelem és jószándék.

Ennyi kell.

De ennyi kell.