Mentorálás a YouTube-on. Bevállalnád?

2025.04.06.

Az a férfi, az a nő vagyok, akire büszke lehetek? Olyan apa vagyok, olyan anya, olyan társ, olyan munkatárs? Büszkék lehetnek rám a szüleim, a gyerekeim, a barátaim? Ha nem, attól még szeretnek?

Ilyen ember akartam lenni? Milyen ember akarok lenni?

Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban hallom ezeket a kérdéseket – magamtól is, másoktól is. Talán azért, mert egyre többen vagyunk, akik valami régi dolgot magunk mögött hagytunk, vagy épp ebben vagyunk, ez előtt állunk: egy karriert, egy kapcsolatot, egy régi énünket. És most ott állunk az „újrakezdés” küszöbén, kezünkben pár ötlettel, fejünkben egy halom kérdéssel.

Jó ezekről a dolgokról beszélgetni, megismerni a másik megéléseit, azt, hogy ő hogyan kezeli, ha kezeli mindezt. Xab Eisenbacher egy jelenség, eddig csak futólag ismertük egymást, talán, ha 2-3 alkalommal találkoztunk.

Pár hete rám írt, hogy szeretne velem beszélgetni, vannak benne kérdések, amikkel kapcsolatban szeretné jobban látni a válaszait. XaB volt az egyik legelső, ha nem a legelső, aki leült velem beszélgetni a "Fizess, vagy oszd meg - Pay or Share” üzleti modellben. Én csak hanganyagot akartam rögzíteni a Vendler AI finomhangolásához. Ő viszont elhozta a saját mobil stúdióját, és egyszerűen csak bekapcsolta a kamerát egy pécsi kávézóban.

A beszélgetés eleje kicsit még talán kereste az ívét, de fél óra után valami megnyílt – és a végére egy ellazult, őszinte beszélgetés forrta ki magát, ami már nem arról szólt, hogy „miből lehet pénzt csinálni”, hanem hogy hogyan lehet a saját életünket élni, és mi lehet az ára annak, ha nem így teszünk.

Szóval két pasi, két hasonló életkor, két különböző életpálya. De ugyanaz a kérdés: hogyan lehet megtalálni azt az utat, ami tényleg a miénk? Azt a munkát, amit nem csak csinálunk, hanem élünk, élvezünk. Azt az életet, amibe belefér az öröm, a játék, a hivatás és a pénz is. Azt az önmagunkkal levés érzést, amit nem a múltból örököltünk, hanem mi magunk formálunk újra – belülről kifelé.

Szó volt arról, hogyan lehet újradefiniálni magunkat, amikor az összes régi kapaszkodónk – a pozíciónk, a cégünk, a házasságunk – eltűnik. Hogy mi marad akkor? Hogy ha azt nem is tudjuk megfogalmazni, kik is vagyunk, de azt meg tudjuk-e mondani: ki az a „valaki”, akivé válni szeretnénk?

És közben felmerült az is, mennyire nehéz úgy elindulni egy vállalkozói úton, ha nincs még világos képünk a célról. Ha csak azt tudjuk, hogy valami mást akarunk – de azt még nem, hogy pontosan mit. Mi van, ha a vágy előbb jön, mint a struktúra és mi van, ha valamit úgy csinálunk, hogy nem is tudjuk az mi, csak szeretjük a benne levést. És ez elbizonytalanít. De talán ez természetes is.

Beszéltünk félelmekről is. Arról a fajta bizonytalanságról, ami egyszerre feszül a bankszámlánkon és a mellkasunkban is. A biztonságvágy és az álomkövetés közötti őrlődésről. És arról, hogy ennek a szabadságnak milyen ára van.

Jó beszélgetés volt. Köszi XaB, hogy felvetted, köszi a nyitottságodat, hogy mindezt meg is mered mutatni. A videó XaB YouTube csatornáján tekinthető meg, klikk ide.

Ha te is dumálnál egyet, gyere! Mehetünk sétálni az erdőbe, beszélgetni egy kávézóba, vagy akár online. Részleteket megtalálod ide kattintva.

De ha még korainak érzed a velem való beszélgetést, próbáld ki a Vendler AI-t. Még ingyenes.