Köszönet
2024.12.16.
Decemberben valahogy sorra jönnek az olyan események, amik naponta meglepnek, elgondolkodtatnak és rádöbbentenek arra, hogyan hat a környezetemre az őszinteségem. Az, hogy ennyire transzparensen kiírom magamból az érzéseimet, azt, hogy miben vagyok.
Pedig az eleje nem volt egyszerű.
Amikor belevágtam a blogolásba, sorra kaptam a környezetemből a kritikákat, az értetlenkedéseket, hogy mi ez a hülyeség, már megint feltűnési viszketegségem van, hogy nem tudok mit kezdeni magammal jódolgomban. A közeli és távoli barátokkal is egymást követték az időnként kicsit feszkós, felkérdezős párbeszédek, majd a tanácsok, hogy mit és hogyan kellene csinálnom. Vissza-visszahallottam egy-egy kritikát a hátam mögül. De valahogy úgy voltam vele, nekem erre szükségem van. Na nem a fikázásra, az írásra.
Majd eljött a nyár, és ez a csoda is csak 3 napig tartott. Valószínűleg volt, aki elkönyvelte, hogy aki hülye, az hülye, talán volt, aki megszokta, talán megszerette az írásaimat, voltak, akik értelmet találtak benne és egyre többen kerestek meg egy-egy üzenettel, visszajelzéssel.
Valami megmozdult.
Megkereséseket kaptam, konferencia meghívásokat, felkéréseket és jöttek a telefonhívások, beszélgetések, kávézások. Így keveredtem el a Growth Magazin irodájába is, ahol egy könnyed, jó hangulatú, párórás meetingen megismerkedhettem a tulajdonos házaspárral. Dumáltunk egyet, elköszöntünk… majd ebből a beszélgetésből kikerekedett egy interjú, ami a ma megjelent lapban már olvasható is.
Nem szokás az érzelmeinkről, a nehézségeinkről, a kudarcainkról, azok megéléséről írni, beszélni. Talán már a családokon belül sem. Olyan nehéz időnként csak elmondani valamit, olyan nehéz jótanácsok nélküli hallgatóságot találni. Pedig vágyunk rá. Mert talán a legszebb élet is tele van nehézségekkel, kudarcokkal, tragédiákkal. És ha nem velünk történnek ezek, megtörténhet a szeretteinkkel és az ő nehézségeik számunkra is nehézségek. Sőt, talán még nehezebbek, hisz sokszor nem tudjuk, mit is tehetnénk mi, hogy nekik jobb legyen.
Talán a tudat, hogy nem csak velünk történnek meg ezek a dolgok, talán az, hogy láthatjuk, hogy más emberek is küszködnek, hogy valahogy közösek a gondjaink, hogy valahogy osztozni tudunk ezekben a helyzetekben, könnyebbé, elviselhetőbbé teszik azokat az időszakokat, amikor nehéz. Talán az, amikor erről olvasunk, az olyan, mintha mi magunk mondanánk el valakinek, aki érti, tudja, mi van bennünk.
A Growth Magazinban őszintén beszélek ezekről a helyzetekről, a csalódásról, az elrontott dolgokról és arról, hogyan keresem ma a helyem.
Az, hogy kiírom magamból mindezt, olyan kapcsolatokat, lehetőségeket, élményeket adott már nekem ebben a szűk egy évben, amiért nagyon hálás lehetek az életnek és mindenkinek, aki valahogy kapcsolódott a történetemhez. Az is vagyok!
Köszönöm.
