Te bevállalnád?

2024.09.03.

Működhet-e egy céges tanácsadás úgy, hogy az ügyfél annyit fizet érte, amennyit az a megélése alapján ért neki? Meg merünk-e bízni egymásban ennyire? Mi kell az üzlethez, ha nem a bizalom? Ha nem bízunk meg egymásban, miért üzletelnénk? Mi lehet más értékes egy ilyen kapcsolatban, ha a pénz nem? Vajon könnyebb-e értéket találni egy olyan munkakapcsolatban, ami nem a pénzről szól, hanem az üzlet eredeti céljáról: az értékteremtésről és a hatékony értékkonverzióról?

Ez itt az új cégem indításának első naplóbejegyzése.

És akkor kezdeném is azzal, miért akarok céget csinálni. Mit szeretek ma csinálni, miből szeretnék megélni úgy, hogy azt őszinte kíváncsisággal, fejlődni akarással és szenvedéllyel tudjam nap, mint nap megtenni? A válasz egyszerű, azt szeretném csinálni, amit most csinálok, csak üzleti alapon.

Mit csinálok?

Vállalkozási ötletekről, ezek megtervezéséről, megvalósításáról és a menet közben felmerülő problémákról beszélgetek, ezekről gondolkodom. Talán kicsit máshogy, mint ami megszokott. Nem a vállalkozás felől, sokkal inkább az önvizsgálat, az introspekció és az élet nehézségeivel való szembenézés irányából kiindulva. Olyan témákat boncolgatok, mint a kudarcoktól való félelem, a személyes vágyaink felvállalása, a saját erőforrásaink ismerete és a belénk nevelt paradigmák torzító hatásai. Mindezt a saját, lassan 30 éves vállalkozói és közel 50 éves élettapasztalataimra építve. Igyekszem nem elfogadni a bevett társadalmi normákat és a konformizmust. Arra ösztönzök, hogy mélyebben gondolkodj el a saját életeden, és merj szembenézni saját félelmeiddel és bizonytalanságaiddal, hogy rátalálj a saját utadra, ahelyett, hogy egyszerűen követnéd a társadalom által diktált, elvárt mintákat. Valójában arra bátorítom a beszélgetőpartnerem, hogy kérdőjelezze meg a dolgokat, s miközben erről dumálunk, ugyanezt teszem önmagammal is.

Felfedezek.

Elsősorban önmagam, és erre buzdítom azokat, akik valami miatt megtalálnak. Erről szólnak az írásaim, a videóim és a szerda reggelenkénti kutyasétáltatós beszélgetéseim is. Mivel semmiért sem kérek pénzt (kivéve a mentorálásaim), az elmúlt lassan 2 év alatt kikristályosodott, hogy ez az, ami most hív, amit csinálni akarok. Pénz nélkül is szeretem. De ha vállalkozást szeretnék ebből építeni, akkor a vállalkozás feladata az, hogy pénzt, profitot termeljen. De hogyan legyen ebben a pénz termelése úgy, hogy közben meg tudjam tartani az értékalapúságot? És egyébként is...

Mi is az értékem? És mitől működik?

Az, hogy valóban kíváncsi vagyok a másikra. Ezért tudok kapcsolódni. Nem azért sétálok vele, mert fizet érte, s miközben beszél én nem azon gondolkodom, mi lehet a gyerekkel, az autóval, az asszonnyal... hisz nekem jelenleg a hasznom a közös sétákból pont az, hogy érdekes embereket ismerek meg, az az érték a számomra, amit hallok. Nincs elvárásom, az érdekel, ami jön belőled. Mert pont ez tud számomra új lenni, ebből épülök, tanulok.

Ha ezért pénzt kérek, nem fogja ez a dinamikát megtörni? Hiszen, ha pénzt kérek, azért adnom kell valamit, akkor is, ha nem annyira érdekel a másik, tehát már nem igazán őszinte, érdekmentes a kapcsolódásom és ha nem így kapcsolódok, hogyan tudok valóban a hallottakra reagálni, és nem pedig valami klisé, tankönyvi bölcseletet mondani... Ez az egész egy elcseszett Schrödinger macskája!? Nem, nem fogok pénzt kérni, nem rontom el azt, amit annyira szeretek.

Nem kérek, adj te.   

Mennyit? Amennyit érek neked. Szóval szívesen dumálok a céges dolgaidról, ha úgy érzed, én vagyok a megfelelő ember. Annyit kérek, hogy írd meg azokat a kérdéseket és a hozzájuk kapcsolódó fontosnak tartott infókat, amiről beszélgetni szeretnél. És fejtsd ki, neked mennyit ér meg, mennyit fizetnél, hogy erről dumáljunk!

Ha úgy érzem, rá tudok kapcsolódni a problémára, van releváns tapasztalatom, el tudom képzelni, hogy van hozzáadott értékem a témához, keressünk egy időpontot egy személyes találkozóra Pécsett.

Gyere el Pécsre! Beszéljük át a dolgaidat és a beszélgetés végén annyit fizetsz, amennyit szerinted ténylegesen ért ez a számodra. Kevesebbet, többet, mint amit előzetesen mondtál? Csak rajtad áll. Te döntöd el, mennyit ért neked az a két óra, amíg beszélgettünk. Én csak annyit kérek, mondd el, miért annyit, amennyit.

Értékkonverzió.

Nem tudom, hogy ez hogyan tud működni, de abban hiszek, hogy így nem döglik meg az, amiről ennek az egésznek szólnia kell. Nincs szándék, nincs akarás. Arról a jelen pillanatról szól majd, amiben vagyunk, amit adok neked. Amit te ki tudsz venni ebből. Nem az időmet adom el, azt nem szeretném. A gondolataim, a tapasztalataim adom át. Ott, akkor. Ami jön.

Ne a múltam, a weboldalam, a díjaim, a végzettségem, vagy a personal brandigem fizesd meg!

 Fizesd meg azt, amit ott, akkor kaptál. Aki vagyok, amit képviselek, amit ez az egész abban a 2 órában számodra jelent. Azt értékeld!

 Bízom az emberekben, az ötleteimben.

Nézzük meg, mi jön ki ebből!