A COVID második hullámának idején kezdődhetett a Magtár Villa történetének az a fejezete, amelyben már én is szerepet játszhattam, amit már én is alakíthattam. 

Mindez úgy történt, hogy a karantén és a hirtelen gazdasági leállás idején szerettem volna egy lehetőséget találni, amellyel motiválhatom Esztert (Öhlmüller Eszter, barátom és tulajdonostársam a MarkCon Kft.-nél, ő az ügyvezető igazgató). Ekkor adódott egy kiváló pénzügyi lehetőség, amit azonnal átbeszéltünk Eszterrel, majd aki néhány nap múlva fel is hívott, mondván, talált valamit, amit meg kellene néznünk. Irány Bóly.

Valójában soha nem jártam Bólyban korábban, nem ismerkedtem meg a településsel, legfeljebb csak áthaladtam rajta egy-egy közeli tárgyalásom miatt. Eszter kérésére autóba ültem, és alaposan szemügyre vettem a kis várost és a kiszemelt, körülbelül 100 éves épületet annak szinte a közepén. A régi mezőgazdasági célokra épült ház varázsa, a téglafalak hangulata, a környezet csendje, vagy talán csak az őszi napsütés hatása miatt, nem tudom, de azonnal beleszerettem az ötletbe: vásároljuk meg és  kezdjünk vele valamit. 

Akkor még nem tudtuk, mi legyen az, de ez nem is volt fontos, mert szerettük, és szerettük volna, ha a miénk lehetne. Így is lett. Jó egy év kellett hozzá, de Eszter kitartó munkájának köszönhetően megvalósult az első panziónk. 

VA COVID második hullámának idején kezdődhetett a Magtár Villa történetének az a fejezete, amelyben már én is szerepet játszhattam, amit már én is alakíthattam. 

Mindez úgy történt, hogy a karantén és a hirtelen gazdasági leállás idején szerettem volna egy lehetőséget találni, amellyel motiválhatom Esztert...

Magtár Villa - az első panziónk története

Furcsán hangozhat, de ha gyerekkoromban nem kezdődnek el az ízületi fájdalmaim, valószínűleg sosem jutok el idáig és nem lenne a Lost Garden sem.

Az egész ott kezdődött, hogy nyolc éves koromban komoly térdfájdalmak jelentkeztek nálam. Akkoriban aktívan sportoltam, de a fájdalom miatt egyre nehezebben bírtam a mozgást. Kiderült, hogy csonthártyagyulladásom van, és csontkinövések is kialakultak a térdemben a gyulladás hatására. A kamaszkor sem hozott enyhülést, 17 évesen már egy porcmozaik-plasztikai műtéten estem át, mivel a bokaízületemben - leírhatatlan fájdalom kíséretében - addigra csontig kopott a porc.

Azóta is együtt élek az ízületi gyulladással. Hol jobban, hol rosszabbul, de a fájdalom szinte mindig jelen van az életemben. A COVID-19 fertőzés pedig még egy nehéz próbatétel volt: a betegség hatására olyan súlyos ízületi gyulladások alakultak ki, hogy hosszú hónapokra mozgáskorlátozott lettem. Ez az “élmény” világossá tette a számomra, sürgősen megoldást kell találnom az életminőségem javítására.

Saját étrend-kiegészítő fejlesztése - a kezdetek

Rengeteg étrend-kiegészítőt és kezelési módszert kipróbáltam, de egyik sem hozott igazán tartós enyhülést. A termékekben lévő különböző adalékanyagok és mesterséges összetevők miatt sok esetben nem éreztem magam biztonságban. Ekkor jött az ötlet, hogy a saját szakmai hátteremre, tudásomra építve fejlesszek ki olyan készítményt, mely összetételével specifikusan a saját igényeimre van kialakítva. Akkor még eszembe sem jutott, hogy ebből mások számára is elérhető termék legyen, csak a saját fájdalmamtól szerettem volna megszabadulni.

Olyan készítményt akartam létrehozni, amely teljesen természetes, gyógyhatású összetevőkből áll, és amelyek mindenféle mesterséges adalékanyagtól mentes. Ahogy egyre jobban belemerültem a fejlesztésbe, egyre világosabb lett, hogy a gyógynövények jelentik számomra az ideális alapanyagot. Sikerült. Pár hónap alatt jelentősen csökkent a szervezetemben a gyulladás és így az addigra állandósult fájdalom is eltűnt.

2009-ben élelmiszer-biotechnológus mérnökként végeztem, az itt megszerzett tudományos háttér tette lehetővé számomra, hogy belevágjak a saját fogyasztásra szánt étrend-kiegészítő fejlesztésébe. A folyamatos szakmai kutatás és a hatóanyag kombinációk tesztelése számomra elhozta a remélt eredményt.

Szerettem volna, ha mások számára is elérhetővé válna a készítményem. Ahhoz, hogy a termékeimben gyógynövény-alapú összetevőket használhassak, és tényleg a legmagasabb minőséget érjem el, szükségem volt még mélyebb tudásra a gyógynövényekkel kapcsolatban. Így felvételiztem és felvettek egy posztgraduális gyógynövény-szakmérnöki képzésre a Magyar Agrártudományi Egyetemre, ahol a fitoterápia (azaz a gyógynövényekkel való gyógyítás) tudományos alapjait sajátíthattam el. Most éppen a záróvizsgám, és a szakdolgozat védés előtt állok, szakterületem az ízületi gyulladások gyógynövény alapú kezelése.

Az első saját készítményeim sikerén felbuzdulva alapítottuk meg Balázzsal a Lost Garden Kft.-ét , ahol a saját fejlesztésű termékeimet gyártom és forgalmazom. Az első négy termékem mindegyike mögött egy-egy személyes történet, másfél évnyi kutatómunka, gondos tervezés és rengeteg idő áll. Minden kapszula kézzel készül, nem automatizált, gépesített gyártással, azért, hogy csakis a legjobb minőségű, természetes összetevőket használhassam fel a termékekben, mindenféle mesterséges adalékanyagtól mentesen (a gépesített folyamattal készült étrend-kiegészítőkbe muszáj beletenni ezeket az adalékanyagokat).

Ez a folyamat nem könnyű, hiszen sok időt és munkát igényel, de számomra megéri, mert így pontosan azt nyújthatom, amit én magam is biztonsággal szednék, illetve szedek is. Az elért eredmények pedig minden szempontból megerősítettek abban, hogy ez az én utam. Szükségem volt külső szakmai visszajelzésre is, hogy megtudjam, más szakemberek, hozzáértők szerint is jó-e az, amit csinálok. Ezért neveztem nemzetközi versenyekre a termékeimmel. A nemzetközi szakmai zsűri mindegyik megmérettetésen kiemelte a termékeink tisztaságát, az összetételük egyediségét és ezeket mind az öt alkalommal dobogós helyezéssel jutalmazta.. Ezekre a szakmai díjakra is szükségem volt ahhoz, hogy erősítsék a hitemet abban, jó irányba haladok.

Szeretem a munkám, szeretem a cégtársam

Nem jutottam volna el idáig a férjem, Balázs Vendler támogatása nélkül. Ő minden lépésnél mellettem állt, biztatott, hogy ne adjam fel, és akkor is erőt adott, amikor én már kételkedtem magamban. Rengeteget köszönhetek neki – nélküle talán nem is sikerült volna mindez.

Most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkeztem: úgy döntöttem, hogy elkezdek írni, információkat, tapasztalatokat, tanácsokat megosztani az érdeklődőkkel. A célom az, hogy hasznos és érdekes tartalmakat osszak meg, amivel mások is megtalálhatják a saját útjukat a természetes, gyógynövény alapú megoldások világában.

Remélem, hogy az általam szerzett tudás és tapasztalat hasznos lesz mindazoknak, akik az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és minőségibb élet felé vezető utat keresik.

Eredetileg publikálva Vendler-Simon Katinka Facebook oldalán.

Vendler-Simon Katinka írása betekintést ad abba, hogyan alakította életét és pályafutását az ízületi fájdalom. A gyerekkorában jelentkező térdfájdalmai és az évek során megélt küzdelmei vezették el a saját étrend-kiegészítők fejlesztéséhez. Saját fájdalmának enyhítésére olyan természetes, adalékmentes készítményeket alkotott, melyek tiszta gyógynövényalapú összetevőket tartalmaznak. Így jött létre a Lost Garden... 

Fedezd fel, hogyan született a Lost Garden: egy életre szóló ízületi fájdalomból lett szenvedély és vállalkozás. Vendler-Simon Katinka története a természetes, gyógynövény-alapú megoldásokért folytatott kitartó munkáról és sikerekről szól.

A Lost Garden története: Fájdalomból szenvedély és siker

A Lost Garden mögötti fájdalom

Érdekes volt olvasni, hallgatni az "Egy haverom haverja mesélte..." posztom utáni üzeneteket. A poszt alá írtak is nagyon beszédesek voltak, jó volt látni, hogy vannak, akik nyíltan tudnak a férfi változó korról beszélni.

Izgalmasak voltak a privát üzenetek és a személyes találkozásoknál elejtett mondatok és az is, hogy több mindenkit beszélgetésre ösztönzött. Olyan szakemberek kerestek meg, akik nem direktben foglalkoznak a témával, de mégis valahogy lecsapódik náluk a probléma. Segítő szándékkal szakmai javaslatokat, tanulságos tapasztalatokat osztottak meg és bíztattak, írjak róluk.

Érdekes, hogy mennyire nincs benne a kultúránkban az, hogy hogyan lehet jól kezelni a gyengeséget. Ezt tapasztaltam a szorongásról és a testképzavarról írt cikkem után is.

De ez a téma most valahogy más. Talán a férfiasságunk és a szexuális teljesítményünk, az energiaszintünk, a "teremtő" képességünk, a potenciánk (mindegy, hogy pénzcsinálásban, alkotásban, vagy utódnemzésben) annyira összenőtt az identitásunkkal, hogy ez sokkal mélyebben érint minket, mint hogy milyen a testünk, vagy hogy épp nyomaszt-e valami.

Amikor Katinka kitalálta a Lost Garden Supplements projektet, az első ötlete az volt, a 40 feletti férfiakkal kell foglalkozni. Annyira el van hanyagolva ez a terület. Amit kínálnak a piacon, azok pedig zömében a pillanatnyi, insant megoldásra törekednek.

Ezt emelte ki a londoni Nourish Awards bírálata is, ahol 95%-os értékeléssel a legmagasabb besorolást nyertük meg az ADAM termékünkkel, ami kifejezetten az andropauza tüneteinek enyhítésére kialakított komplex termék.

Fontos téma, nem csak itthon, nemzetközileg is nagyon elhanyagolt. Ha beszélni nem is akar róla az érintett fél, érdemes odafigyelni, tájékozódni és támogatni egymást.

Akár barátról, akár férjről van szó...

Miért olyan nehéz beszélni a férfiak változó koráról és az andropauzáról? A Lost Garden Supplements ADAM terméke nemzetközi elismerést nyert, hogy segítsen ebben a fontos, mégis elhanyagolt témában. Olvasd el, miért érdemes foglalkozni vele!

Férfiasság 40 felett: Az andropauza és az elhanyagolt férfi

Férfi dolog

Nyáron egy pasis baráti társaságban szóba került a szex - mi más. Talán a csillagok álltak máshogy mint a megszokott, de nem skalpokról, valamelyik barát valamelyik barátjának a filmbe illő történeteiről dumáltunk, hanem arról, hogy nem úgy megy mint korábban, pedig jó lenne, ha úgy menne.

Ennek érdekében az egyik srác beszerzett valamilyen bogyókat, szeretett volna minden értelemben férfi lenni otthon, de szégyellt az egészről a feleségének beszélni, ezért eldugta a dobozt. 

Ilyet ugye nem érdemes csinálni, egy feleség mindig mindent megtalál.

Most is ez történt, lett is belőle balhé, mert a hölgy nem hitte el, hogy a férje miatta szedi azokat a tablettákat. Szóval, hiába tudott végre beleállni a helyzetbe a srác, nem volt már mibe.

Ez az őszinte sztori megnyitotta a csapatot és kiderült, hogy a 10 fős társaságban többen is küzdenek hasonló problémával, függetlenül a családi állapotuktól... 

40 felett elkezdünk rohamosan változni. Testileg mindenképp. Ezt a változást nehezen tudjuk követni, sokszor nem értjük, nem is tudjuk, mi történik. Csak azt látjuk, nem úgy mennek a dolgok, mint korábban.

50 leszek hamarosan. Szeretem a koromat, azt, ahogy élek, ahogy vagyok. Sokat is foglalkozom azzal, hogy megértsem a szervezetem működését, ebben talán a biológia tanári végzettségem is segít. Figyelek a kajámra, a megfelelő mozgásra és a stresszmentességre - amennyire lehet.

A női változó korról már egyre többet beszélnek, talán ismertebb is, mint az a tény, hogy a pasik is átmennek egy csomó változáson. Olyanon is, amin a sportautó nem segít.

Elkezdtünk ilyen témákról is írni a Lost Garden oldalunkon. Olyan dolgokról, amik 40 felett már nem elkerülhetők, max befolyásolhatók.

Mi történik a férfiakkal 40 felett? Testi és lelki változások, amelyek önismeretre és tudatosságra hívnak. Hogyan érthetjük meg ezeket, és hogyan kezeljük őket? Inspiráló történetek és tanácsok a Lost Garden oldaláról.

Egy haverom haverja mesélte: Önismeret és férfi változókor 40 felett

Egy haverom haverja mesélte...

Lost Garden - szeretem ezt a projektet, több dolog miatt is. Szerettem nézni, ahogy Katinka az elmúlt 1,5 évben formálgatja magában az ötletet, ahogy tervezget, álmodozgat, ahogy elbizonytalanodik, majd újra belevág. Majd ahogy újra és újra lefut ez a kör, de valahogy hónapról-hónapra mégis másként.

Jó volt látni, ahogy abból, hogy az elején még nem is nagyon merte elmondani másoknak, mit szeretne, idén nyárra az lett, hogy nemzetközi versenyeket keresett és ezekre nevezett. Jó volt látni az örömet, amikor nyert. 

Még el sem indultunk, de már 5 nemzetközi díjat hozott el.

Jó volt benne lenni a tesztelésben, örülni az első megrendeléseknek, melyek a zárt csoportunk tagjaitól érkeztek. Látni, ahogy a magyar szabályozás átláthatatlan útvesztőjében mindig megtalálja a kiutat, ahogy hezitálás nélkül, de alapos mérlegeléssel építi a nemzetközi kapcsolatokat.

Jó volt mindezt szemlélni és nem csinálni. Csak ott lenni és segíteni, feltenni a kérdéseket, bíztatni akkor, amikor nem látszódott, hogy lehet-e mindebből valóság. És elképedve néztem, hogy milyen szigorral és következetességgel kezeli a beszállítók pontatlanságait, hogyan érvényesíti az akaratát, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyennek megálmodta.

Elkészültek a termékek. Most elkészült a weboldal is, ahol mindezt bemutatjuk, ahol mindezt elérhetitek.

Bízunk benne, hogy tetszeni fog, hogy szeretni fogjátok. És ha bármi hibát, pontatlanságot találnátok, szóljatok, javítjuk. Ahogy eddig is tettük az elmúlt 1,5 fejlesztési folyamatában.

Lost Garden - szeretem ezt a projektet, több dolog miatt is. Szerettem nézni, ahogy Katinka az elmúlt 1,5 évben formálgatja magában az ötletet, ahogy tervezget, álmodozgat, ahogy elbizonytalanodik, majd újra belevág. Majd ahogy újra és újra lefut ez a kör, de valahogy hónapról-hónapra mégis másként.

Elindult a Lost Garden

4 termék, 4 díj. Mindegyik a dobogó legtetején…

Nem is tudom, mit fűzzek ehhez hozzá. Csak ismételni tudom a korábban írtakat: közel 400 termék közül választott be minket az angol zsűri a nemzetközi Nourish Awards döntőjébe, ahol végül mind a négy termékkel elhoztuk az adott kategória legmagasabb besorolását.

Katinka bő egy éve álmodta meg a Lost Gardent, több hónapos előkészítés, specifikálás után tavaly ősszel indult el a tesztelés és a design tervezés, majd tavasszal a cégalapítás, a csomagolás gyártása és nyár elején egy zárt csoportban az értékesítés.

A piaci bevezetés előkészítésének része, hogy több versenyen is indultunk. Szerettünk volna visszajelzést kapni a nemzetközi szakmától, hogy jobban megérthessük, mi is az, amit létrehoztunk. Jó látni az eredményeket: ma a NOURISH, alig egy hónapja pedig Global Green Beauty Awards zsűrije ismerte el a termékek szakmai hátterét.

Szeretjük a munkánkat. Élvezzük azt, ahogy hónapról-hónapra közelebb kerülünk egy álom valóra válásához. Kata álmának a beteljesüléséhez.

A termékek szűk körű értékesítése már zajlik pár hónapja, a webshop elindításával szerettük volna megvárni, amíg lesz elegendő visszajelzésünk a termékekre.

Ez már alakul, így hamarosan rendelhetőek lesznek az étrend-kiegészítőink.

London - jöttünk, győztünk

Kíváncsi vagyok arra, ki hogyan látja a közös beszélgetéseinket. Érdekel, ők mit kapnak ezekből. Elkezdtem hát visszajelzéseket kérni azoktól, akikkel összesodort az élet, hogy mondják el, számukra mi maradt meg az együtt megtett időből.

Eszterrel 2021 vége fele találkoztam. Inspiráló, humoros, sziporkázó ember, aki elképesztő őszinteséggel képes az olvasói elé tárni a hétköznapjai kihívásait, kudarcait, fájdalmait és persze örömeit. Találkozásunkkor már megjelent az első könyve és épp a második kiadásán dolgozott.

A beszélgetéseink pont olyan könnyedséggel és őszinteséggel formálódtak, ahogy a könyvei vezetik az olvasót oldalról-oldalra. Egy lapot a mi találkozásunk is kapott, az életünk könyvében biztosan.

Vannak az ember életében fontos találkozások. Ezeket általában a „szerencsés véletlen” sodorja az utunkba, amit én egy ideje inkább sorsnak hívok, vagy karmának.

"A karma jelentése: ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása; a cselekedetek következményeinek törvénye." (wikipedia)

Az ilyen találkozások megváltoztatnak benned valamit. Lehet, hogy nem is abban az időpillanatban, amikor épp történik, hanem utólag tesz helyre dolgokat.

Nagyon sok, végtelenül hosszú beszélgetés felidéződik bennem, ahogy írom ezeket a sorokat. Személyesek voltak, mélyek, fontosak! Ami különlegessé tette nekem, az a figyelem! Az értő figyelem, amit kaptam! A kérdések, amik arról szóltak, hogy bizonyos dolgokat mondjak ki! Akár újra és újra! Mert van, amikor simán csak a saját szádból kell visszahallanod, hogy mennyire nem is hiszel magadban!

Akkor még megijedtem attól a ténytől, hogy egy „idegen” ember jobban lát engem, mint én saját magamat, és egyszerűen elmenekültem. Zéró tudatosság, inkább önvédelmi ösztön... vagy éretlenség, esetleg önbizalomhiány. Vagy mindegyik.

A lényeg hogy akkor, ott, megnyomódott valami piros gomb bennem. Ez először csak pár követ gördített le. Ezek még fájdalmas felismerések voltak magammal kapcsolatban. De aztán megindult a lavina, ami ledózerolta azt a falat, amit évekig építgettem gondosan magam köré.

Kösz, jól vagyok! Hálás vagyok a sorsnak, hogy a legjobbkor sodort az utamba! Jó, hogy ismerlek! 

Rólam mondták – Nagy Eszter, Naugye

Rólam mondták – Nagy Eszter, Naugye...

A 2024-es Global Green Beauty Awards versenyen a Best women’s supplement kategóriában bronzérmet kapott az EVE termékünk.

Az idei verseny volt az ötödik a Global Green Beauty Awards történetében, és több mint 650 különböző környezettudatos csomagolású és károsanyag mentes terméket neveztek. A csomagolás környezettudatos kialakítása mellett a legfontosabb szempont az összetevők vizsgálata volt a bírálat során. A felelős márkák egyre inkább természetes alapanyagokhoz nyúlnak, és egyre inkább elfordulnak a káros adalékanyagoktól és tartósítószerektől.

A Lost Garden termékei nem csupán étrend-kiegészítők; termékeink számunkra az életminőség javításának eszközei. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy minden terméket kézzel készítsünk, elutasítva a gépesített gyártási folyamatokat. Igaz, hogy ez mennyiségi korlátokkal jár, hiszen a kézzel készített termékek nem állíthatók elő olyan nagy mennyiségben, mint gépi úton, de cserébe minden egyes termék egyedi, magas minőségű és teljes egészében adalékanyag mentes lesz.

A zsűri a Lost Garden ezen törekvéseit ismerte el a nemzetközi versenyben.

Nagyon örülünk, büszkék vagyunk az elért eredményre!

Gratulálok a feleségemnek, a cégtársamnak, Vendler-Simon Katinkának, aki megálmodta és megalkotta a Lost Gardent.

Ééééés Nyertünk!

Van, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy terveztük. Elképzeljük valahogy az elején, szerelmesek leszünk az ötletünkbe, hiszünk benne. Majd belevágunk, csináljuk, a pénz inkább megy, mint jön. A feszkós napok száma rohamosan nő és már nem is tudod, jó ötlet volt-e ebbe az egészbe belevágni. Folytassam, vagy hagyjam az egészet a fenébe? Meddig tartsak ki?

Hiszek a megérzéseimben, hiszem azt, hogy van első látásra szerelem. Amikor első szóra elönt valami megmagyarázhatatlan bizsergés, amikor tudod, hogy ez kell. Kell akkor is, ha semmi logikus magyarázat nincs rá. Benne akarsz lenni. A részese szeretnél lenni ennek az egésznek, bármi is lesz. 

Na, pont így voltam ezzel, amikor 2020 novemberében Kőszegi Bogi és Krisztina Sutka megkeresett azzal, hogy csináljunk a családoknak, szülőknek egy olyan appot, amivel abban segítünk nekik, hogyan küzdjenek meg a mindennapok kihívásaival, hogyan működjenek együtt, mint egy jól szervezett csapat, hogyan találják meg a kommunikációnak azt a formáját, amivel a lehető legkevesebb feszkóval a lehető legmagasabb hatékonyságot érhetjük el a családban. 

De mit is jelent a hatékonyság egy családban. Mit jelent a szülői létben a hatékonyság? Hát elsőre nekem azt, hogy jól csinálom a dolgom. Jó férj vagyok, jó társ, jó apa. Jó apa. Szeretnék jó apa lenni. Mindig szerettem volna jó apa lenni. A válásom környékén pedig ez volt az egyik legfájóbb kérdés az életemben. Lehetek-e jó apa úgy, hogy épp elköltöztem a családomtól. Elköltöztem az otthonomból. Ahogy Bogi és Suti csillogó szemmel meséltek az appról, nem is igen hallottam, mit mondanak. Mindegy, milyen lesz ez az app, mindegy, hogy sikeres lesz-e. Szeretnék valamit tenni ezért. 

Hogy ettől jobb leszek-e? Nem tudom. De nem is érdekelt. Egyszerűen tudtam, hogy a részese szeretnék lenni az útnak és majd meglátjuk, mi jön ki ebből. Belevágtunk hát. És elkezdtek pörögni az események. 

Hétről-hétre jöttek a megbeszélések: milyen lesz az app, mik lesznek a funkciók, mik lehetnének a funkciók, mit mondanak a szakemberek, elkészült egy specifikáció, kiírtunk egy tendert, kértünk és kaptunk ajánlatokat, készült pénzügyi terv, marketing terv, előkészítettük a befektetésem, lepapíroztunk mindent, amit kellett, elindult a fejlesztés, teszteltünk, folytatódott a fejlesztés, a csajok elkezdték a szakmai cikkeket írni az apphoz arról, hogyan legyél jó szülő, vitatkoztunk, teszteltünk és így tovább... Elkészült az app 2023 tavaszára. Volt egy user tesztelésünk amerikai családokkal. Vegyes visszajelzésekkel. 

De mindenki imádta az appban lévő írásokat.

Két és fél éve dolgoztunk az appon. Rengeteg idő, energia, pénz égett el a folyamatban. Rengeteg tervezés, fejlesztés, újra tervezés. És végre kikerült az app a store-okba. Elkezdtük az egyeztetéseket. Mindenkinek tetszett a koncepció, de senki sem használta. Akinek mutattuk, akivel beszéltünk róla, aki hallott róla, mindenkitől az jött: mekkora ötlet! De jó, hogy ilyet csináltok. 

Mit csináljunk? Fogy a pénz, befektetőt erre így nem nagyon lehet/érdemes keresni. Jussunk el több emberhez! Folytattuk a tárgyalásokat, itthon, külföldön. Elkezdtünk egy blogot. Bogi zseniálisan ír. Szuper, szuperebb, sőt, szerintem a legszuperebb történetek lettek publikálva a Medium blog oldalon. 

Három év ment bele. Rengeteg idő, pénz, energia égett el a történetben. És akkor nem is beszéltünk még arról, hogy ennek a folyamatos útkeresésnek, - miközben rengeteg pénz, idő és energia égett el, - mi volt az ára. Mennyi bizonytalanság, feszültség, talán kétségbeesés... Megéri ez? 

Hiszek a megérzéseimben. Hiszek abban, hogy az első látásra szerelem valami olyan dolog, ami a lelkem legmélyebb vágyaihoz kapcsolódik. Olyan pontosan illeszkedik hozzám, ami képes egyetlen pillanat alatt kapcsolódni és feltölteni valami olyan hittel, ami a legritkább esetekben adatik meg. 

Hiszek abban, hogy ami ebben a lassan 4 évben megszületett, az értékes. Tiszta, őszinte, fontos. Hiszem, hogy szülőként a legtöbbünk vágyik arra, hogy jó szülő legyen. Hiszem azt, hogy Bogi és Suti jó szülők. Emberien jó szülők. Ennek minden tartalmával. Hiszem azt, hogy az a sok-sok szöveg, amit ebben a lassan 4 évben írtak, segíthet másoknak. 

Segíthet abban, hogy picit jobb szülők legyetek. De minimum abban, hogy lássátok, más is pont úgy küzd, mint ti, mi.

Eldöntöttük hát, hogy minden tartalmat, ami elkészült, megosztunk veletek. Elérhetővé vált egy tesztoldal, a familynavigator.online, ahol kinn van már a cikkek egy jelentős része. És ahova folyamatosan tesszük fel az anyagokat. Magyarul és angolul egyaránt. 

Szülőknek, akiknek valahol 5-18 év közötti gyerekei vannak. Olyan szülőknek szól, akik küzdenek a gyerekneveléssel és segítséget keresnek. Olyanoknak szól, akik szeretnek olvasni. 

Reméljük, hogy a cikkek megérintenek, elgondolkodtatnak, segítenek. De az se baj, ha nem értesz egyet és megírod az oldalon, miért nem. Örülnénk, ha párbeszédre sarkallna az oldal, ha megosztanátok a gondolataitokat. 

És ha hibát találtok, szóljatok! Ha ötletetek van, hiányoltok valamit, írjatok!

Hiszek Bogiban és Sutiban. Hiszek az ötlet tisztaságában és abban, hogy ebből lehet valami olyan dolog, amiben más is tud hinni. Ami sokak számára tud értéket adni

Hiszek abban, hogy megéri kitartani az ötletünk mellett!

A weboldal linkje: familynavigator.online

Hogyan lettem szerelmese, majd társtulajdonosa egy remek ötletnek? Egy őszinte történet a szülői kihívásokról, az önzetlen kitartásról és az értékteremtés iránti hitről. Ismerd meg a familynavigator.online weboldalt, ahol valódi szülők történetei és hasznos tanácsai várnak.

Hűség - önmagunkhoz, a hitünkhöz, a tulajdonostársainkhoz

Hűség

Közel 400 termék közül választott be minket az angol zsűri a nemzetközi Nourish Awards döntőjébe, ami szeptember végén Londonban lesz. És egyből négy termékkel, azaz, mind a négy termékünkkel!

A piaci bevezetés előkészítésének része, hogy több versenyen is indultunk. Szerettünk volna visszajelzést kapni a nemzetközi szakmától, hogy jobban megérthessük, mi is az, amit lértehoztunk.

Várjuk a szeptembert, a döntőt és hogy elinduljon a termékek szélesebb körű értékesítése.

Irány a döntő, irány London!

Pont egy hónapja, július 8-án tettem ki azt a posztot, hogy szívesen sétálnék másokkal együtt a Mecsekben a kutyasétáltatásaim alatt. Sétálnék és beszélgetnék a másikról, a vállalkozásáról, azokról a dolgairól, amiben elakadt, vagy amivel kapcsolatban kérdései vannak, de magabiztos válaszai nem. Meglepően sokan érdeklődtek, jelentkeztek, októberig vannak már alkalmi beszélgetőtársaim. Barátok, közeli és távolabbi ismerősök írtak, szóltak, milyen jó ez a kezdeményezés. Milyen fontos egy őszinte, érdekmentes beszélgetés. 

2019-ben, amikor eladtam a cégem, eldöntöttem, hogy felhagyok a vállalkozói léttel és sportoló leszek. Nemzetközileg jegyzett sportoló. Mi más? Izgalmas kérdés az is, hogy mi volt ebben a motivációm, miért a sport, mit és kinek akartam bizonyítani ezzel, mennyire mozgatott a versenyszellem, hogy megmérettessem magam, hogy teljesítsek egy olyan területen, amiben eddig nem tettem le semmi különlegeset az asztalra. Azonban van egy másik kérdés is, ami fontos volt a számomra.

Nem akartam többé vállalkozni. Soha többé. Elegem lett, kiégtem? Elfáradtam? Kevésnek érzem magam hozzá? Nem, semmi ilyen nem volt bennem. Egyszerűen csak féltem. Féltem a kudarctól. Mi lesz, ha az új cég nem lesz sikeres? Mit fognak mondani a károgók? Hogy lám-lám, kiderült, hogy nem olyan ügyes, az elsővel is csak szerencséje volt. Hisz nekem könnyű volt. Utólag könnyű. Mindig. És kívülről is. Kívülről utólag pedig pláne. Szóval féltem, ha nem sikerül az új cég, akkor annak a kudarca megöli az előző cégem sikerét. Megfoszt tőle.

Szeretek vállalkozni. Ez a sport dolog meg elengedhető... Olimpia lesz később is, majd 60-70 évesen megpróbálom. Talán. Akkor már kevesebb a versenyző 😊 Talán. Szóval szeretek vállalkozni, de nem tudom, mit csináljak?! Mihez lenne jó kezdeni, ha nem szeretnék már napi 10-14 órát dolgozni, ha nem szeretnék újra csapatot fejleszteni, izgulni a bevételek-kiadások egyensúlya miatt... csak szeretnék valamit alkotni. De mit? 2022 őszén kezdett el követelőző lenni bennem ez a kérdés. Rengeteget segített Kovács Judit, akivel akkoriban sokat beszélgettünk az útkeresésemről. Ő javasolta, hogy tegyem publikussá ezt a folyamatot, hangosítsam ki a gondolataimat. Ekkor készült el a youtube csatornám.

Szeretek vállalkozásokról beszélgetni.

Valahogy jöttek a megkeresések. Egy baráttól, egy volt munkatárstól, egy barát barátjától, egy rendezvény résztvevőjétől. Megkerestek egy kérdéssel, abból lett még egy, majd egyre több és van, akivel ez már 2 éve tart. 2023-ban összeszedtem minden addigi dolgomat és készült egy weboldal. Elkezdtem mentorálni. Pro bono. Érdekelt, hogy mi az a dolog, amit akkor is szeretek csinálni, ha nem fizetnek érte. Érdekelt, hogy az a dolog mit ad nekem. Mi is az, ami igazán fontos a számomra. Nem volt válaszom, csak azt éreztem, jók ezek a beszélgetések. Számomra értékesek. De úgy éreztem, 1 évnél nem akarok többet pro bono ezzel foglalkozni. 2024-től már csak üzleti alapon csinálom!

Eljött a 2024 és kiderült. A korábbi egyeztetések száma lecsökkent, elköszöntünk páran egymástól. Volt, aki nem akarta folytatni, volt, aki sajnos nem tudott megfizetni és volt, aki csak úgy simán eltűnt. És persze voltak, akik maradtak, így folytatódtak a mentorálások. Eltelt 6 hónap és valami hiányzott. Hiányoztak a beszélgetések. Vagy inkább azt érzetem, többet szeretnék, szeretnék újabb és újabb embereket megismerni. Hallani, olvasni arról, miben vannak. Olyan jó volt 2023-ban az a sokféle céges élethelyzet, amibe beavattak. Mi lehetne a megoldás?

Hogyan tehető egy fizetős szolgáltatás ingyenessé, széles körben elérhetővé úgy, hogy a fizetős rész ne sérüljön? Adok az időmből egy ingyenes blokkot. Minden héten 2 órát. És aki akar, eljöhet, beszélgethetünk. Nem miattuk, miattam. Nekem van erre szükségem. Nekem is. De miért? És itt van egy újabb kérdés, ami foglalkoztat. Mit adnak nekem ezek a beszélgetések? A fontosságtudatomat erősítik? Unatkozom? Izolált vagyok? Hiányzik a céges életem? Nyilván mindegyikre van egy azonnal jövő válaszom, de nem tudom, melyik mennyire van benne. Egy dolgot azonban érzek:

Egyszerűen benne tartanak ezek a beszélgetések a vállalkozói életben úgy is, hogy aktívan nem vagyok benne. Hiába vagyok tulajdonostárs több cégben is, hiába van az, hogy 1-1 részfeladatot akár önállóan is megcsinálok valamelyik cégemnek, de ma akkor sem vagyok vállalkozó. De szeretnék újra az lenni! Szeretnék valamit alkotni és azzal a valamivel újra pénzt termelni. Valami olyan dologgal, amit szeretek csinálni. Úgy, ahogy ezeket a beszélgetéseket szeretem. Ebből szeretnék vállalkozást építeni. Hogyan? Nem tudom. Még nem. De miközben benne vagyok ezekben a beszélgetésekben, első kézből hallom a problémákat, a kérdéseket, így kicsit én is részese vagyok. Pörög az agyam.

Miközben beszélgetek, megy a mozi a fejemben, kicsit jóga stúdióm van, picit masszőr vagyok, cipőkkel kereskedem, szoftvert fejlesztek, újra átélem a tervnélküliséget, a bizonytalanságot, a hitet, hogy mindenre képes vagyok és talán azt is, hogy semmire sem. És ez jó. Nekem jó. És miközben ez jó, azon gondolkodom, hogyan lehet ebből céget építeni.

Picit szimbolikusan, de igazából szó szerint is, együtt sétálok másokkal ebben az útkeresésben. Együtt megyünk. Együtt vagyunk. Van, akivel 2 órát, van, akivel éveket.

És marha jó, hogy tudom, nem vagyok egyedül. És talán ők pont így érzik.

Köszönöm a Hellobiznisz.hu csapatának, különösen Káli Gyurinak és a mostani cikk szerzőjének, Szeles Gábornak a figyelmet és a rám, ránk szánt időt.

https://hellobiznisz.hu/vallalkozoi-utkereses-40-ev-felett-hogyan-talaljunk-kiutat/

Hogyan maradj edzésben vállalkozóként aktív cégvezetés nélkül? Inspiráló, önismeretre épülő séták, vállalkozói történetek és útkeresés, hogy megtalálhasd a saját utad 40 felett.

Fejben edzek – Vállalkozói útkeresés séták és beszélgetések közben

Fejben edzek

Miről? Beszélgessünk a cégedről, a kihívásaidról, a nyomasztó, időnként érthetetlen, vagy megoldhatatlannak tűnő problémákról! Hogy mi az, ami nem megy és mit tehetnél azért, hogy menjen. És arról, hogy egyáltalán, miért is csinálod azt, amit csinálsz.

Napi 1,5-2 órát sétálok a kutyámmal, Ottóval az erdőben. Ezek a séták elképesztően jó teret és időt adnak a gondolkodásra. Ilyenkor szoktak összeállni dolgok a fejemben és ezekből az összeállásokból szoktak jönni az ötleteim 😊  Legutóbb az, hogy: 

Szívesen sétálnék alkalmanként egy-egy ismeretlennel, hogy közben beszélgessünk. 

Beszélgessünk azokról a dolgokról, amik neked fontosak, amikre nem találtál megoldást és amiről azt gondolod, jó partner, társaság lennék. Nekem ez egy kísérlet, érdekes embereket, érdekes cégeket, érdekes problémákat szeretnék megismerni.  

Miért séta, miért erdő? Mert segít kikapcsolni, mert segít ellazulni és így segíti a kreatív megoldásokat. Erről bővebben is írtam, klikk ide. 

Ha megszólított a lehetőség, ha csatlakoznál, ha kicsit mesélnél a céges dolgaidról, írj rám. Megtalálsz facebookon, linkedinen, de itt, a weboldalon is írhatsz (kattints jobb fenn a gondolat buborék ikonra). Meglátjuk, hogy egy beszélgetés, egy hosszú séta, pár közös lépés mennyire visz közelebb a megoldásodhoz. A sajátodhoz.

Egy dolgot kérek cserébe, nyitottságot.

minden héten 1 napomat tudom erre fordítani, a szerda reggelemet

általában reggel 6-7:30 óra között indulok sétálni, ezt tudjuk pontosítani

egy beszélgetésre egy valaki tud csatlakozni

a helyet megdumáljuk, de alapvetően valahol a Mecsekben, egy népszerűbb útvonalon

én megyek esőben is, de rád van bízva :) 

ha szeretnél jönni, írj rám, írd meg kb. milyen céges kérdésekről szeretnél dumálni és lebeszéljük a többit

Miről? Beszélgessünk a cégedről, a kihívásaidról, nyomasztó, érthetetlennek, vagy megoldhatatlannak tűnő problémákról. Hogy mi az, ami nem megy és mit tehetnél azért, hogy menjen. És arról, hogy egyáltalán, miért is csinálod azt, amit csinálsz.

Gyere velem sétálni! Dumálhatnánk...

Azon gondolkodtam el a világűrpolitikai tanácsadó képzésem befejezése környékén, hogy érdemes lenne egy űriparra szakosodott kommunikációs ügynökséget csinálni, ami alapvetően elemez, stratégiát épít és iparági kommunikációs projekteket valósít meg azért, hogy az űripari vállalkozások arra tudjanak fókuszálni, amihez a legjobban értenek, innováljanak.


Az elmúlt évtizedben az űripar exponenciális növekedése volt tapasztalható, a szektorban sorra jelentek meg az új belépők, egyre több forrás nyílt meg a technológiai innovációk számára. Csak az Európai Unióban 2022-ben több, mint 1 milliárd euró összértékű befektetést osztottak szét 112 startup között. Ez a tendencia jelentős strukturális változásokat jelez az űripar globális gazdaságában. A növekvő igény, a fokozódó társadalmi érdeklődés és az iparág sokszínűsége, valamint az egyre sokasodó szereplők közötti verseny egyre komolyabb kommunikációs zajt kelt a médiában.

Az említett piaci trendek kontextusában a kommunikációs kompetenciák fejlesztése és finomítása az űripari vállalkozások és állami szervezetek számára stratégiai fontosságúvá válik. Ennek oka, hogy a komplex űripari tevékenységek átlátható és az átlagemberek számára érthető közvetítése elengedhetetlen az ágazat széles társadalmi támogatottságának és legitimációjának biztosítása érdekében.

Ezekre a piaci trendekre lehetne építeni az ügynökség létrehozásánál, mellyel természetesen kulcsszerepet lehetne betölteni az űripar szereplői és a széles társadalmi rétegek között, hidat képezve a tudomány, a politika és az átlagemberek irányába is. 

Történetekből tanulunk, történetekből, melyek megszólítanak minket, melyek elérnek a szívünkhöz, melyek hősei olyanok, amilyenek mi is lenni szeretnénk. A fennmaradt történetekből ismerjük a múltunkat, népünk eredetét, uralkodóink, bátor őseink cselekedeteit. 

Ebben a digitalizálódott, technokrata, zajos világban az ügynökség csapatának, az lehetne a küldetése, hogy olyan történeteket alkosson az ügyfeleiről, melyekkel az emberek azonosulni tudnak, melyekre büszkék lehetnek, melyek megdobogtatják a szívüket és melyeken keresztül érezhetik az összetartozás és a valahova tartozás élményét. 


Ügynökség alapításával a cél, hogy a világűr meghódításának forradalmi időszaka érthető és szerethető legyen minden ember számára. Mindezt úgy lehetne elérni, hogy közben megértsük a globális űripar működésének lényegét, gazdasági szereplőinek céljait, jövőképét, az e mögött húzódó motivációs trendeket és a széles társadalmi rétegek űriparhoz való viszonyulását. 

Az ügynökség kutatásaival, elemzéseivel egy olyan, a kommunikációra fókuszáló tudásbázist építhetne fel, mely unikális és nélkülözhetetlen forrása lehetne a jelen és az eljövendő űripari vállalkozások márkaüzeneteinek felépítésében és azok megfelelő közvetítésében.

Az így felépített tudásbázist különböző formában lehetne elérhetővé tenni a nemzetközi piac számára, amiben meghatározó szerepet kapna az ügynökség űripari kommunikációs kutató és elemző csapata, mellyel klasszikus, de kifejezetten az űrszektorra specializálódott ügynökségi tevékenységet látna el.

Az elképzelt ügynökség működési környezete

A világűr meghódításának folyamatában a nagyon korai kezdetektől összefonódott a tudomány, a politika és a gazdaság, azaz a technológia, a nemzetállami hatalmi törekvések és a profittermelés képessége. Természetesen az évtizedek alatt ezek hangsúlya, az egymáshoz való kapcsolódás és ráhatás képessége folyamatosan változott. Ezek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy mélyebben láthassuk a jelenünkben rejlő lehetőségeket és az azokkal kapcsolatban felmerülő kockázatokat. 

A modern technológia fejlődése, annak megértése és költségeinek csökkenése lehetővé tette a magánvállalatok számára, hogy hatékonyabb és profitábilisabb megoldásokat fejlesszenek ki. Ezen keresztül egyre több szereplő próbált szerencsét az iparágban, így elérve azt, hogy mára meghatározó szereplővé váltak a nemzetközi porondon.

Ez azonnal indukálta az űriparban rejlő kereskedelmi lehetőségek bővülését, a kezdeti műholdas kommunikációtól ma már eljutottunk az űrturizmusig. Az iparág észrevétlenül van jelen már az életünkben, gondoljunk csak a földmegfigyelésre, geolokációra, időjárás előrejelzésekre, vagy a navigációs rendszerekre, melyek képesek voltak igazán vonzóvá tenni az iparágat a magánszektor számára.

A kormányzati szereplők mára felismerték ezt a tendenciát. A kormányok egyre inkább támaszkodnak a magánszektorra az űrtevékenységek terén. Az értékláncokban egyre nagyobb szerepet kapnak a kereskedelmi cégek.

A kormányzati és a piaci szereplők közötti kooperáció minden eddiginél magasabb szintre emelkedett, ahogy ezt 2022 szeptemberében az International Astronautical Congress (IAC) és a World Satellite Business Week (WSBW) eseményeken is kiemelték (ESPI Yearbook 2022). A folyamatot gyorsítja a növekvő geopolitikai verseny, aminek ismét a világűr lett a leghangsúlyosabb tere. Az űriparban a globális verseny - különösen Kína növekvő űripari ambíciója - ösztönzi a nyugati kormányzatokat a magánszektor támogatására. Az elmúlt két évben Kína és Oroszország együttes világűrben lévő eszközeinek növekedése körülbelül 70% volt, 2015 és 2018 között nagyságrendileg 200% (C. Todd Lopez, DOD News, 2022). 

A fejlesztések rendkívül tőkeigényesek, így növekszik a piaci és kormányzati szereplők iparági befektetéseinek mértéke is. A globális űripari befektetés összege 2022-ben elérte a 8,8 milliárd eurót, ami bár 28%-os csökkenés az előző év 12,2 milliárd eurós csúcshoz képest, de Európa kiemelt helyzetben volt, mert a 2022 rekordév volt: az űripari startup befektetések meghaladták az 1 milliárd eurót. Összesen 112 befektetés valósult meg ebben az egy évben (ESPI Yearbook 2022).

Az elképzelt ügynökség manifesztációja

Év elején volt egy kis időm, összeraktam egy 3 éves stratégiai tervet, konkrét lépésekkel, tematikával. Elképzeltem a csapatot, beszélgettem is velük, nagyon jó kis gárda állhatott volna össze, de valahogy elsodort minket az élet más-más területekre. Én is elengedtem az egészet...
Eltelt majdnem 6 hónap. Majd a semmiből jött a hívás a MarkConhoz (a marketing ügynökség, amiben tulajdonos vagyok): van egy nagy űripari projekt, amihez beszállítókat keresnek. Az egyik beszállító jelölt - a cég ügyfele - szeretne segítséget kapni abban, hogyan lehetne jól kommunikálni azt, hogy miért is alkalmas a feladatra. 

Egyrészt óriási gratula Öhlmüller Eszternek. Eszter a MarkCon ügyvezetője és tulajdonostársam a cégben. Neki köszönhető, hogy ez a megkeresés beesett a cégbe, a megkeresés, amiben megtörténhetett az első űripari tanácsadásom. És ami újra eszembe juttatta a januári vállalkozási ötletemet.

Ez egy jel? Vágjak bele? Hm. Lehet, de még nem érzek annyi energiát ebben, hogy elkezdjem. Az élet majd megmutatja, ha mi is megmutatjuk az életnek. 

Ezért született ez a cikk, ezért osztom meg ott, ahol azt érzem, gyökeret ereszthet a gondolat és szárba szökkenhet belőle valami. Egy üzleti projekt. Ha benne vagyok, ha nem. Ha életképes a projekt, utat fog törni magának. Kíváncsian várom :) Addig is:

A végtelenbe és tovább! Aki mer, az nyer. Bátraké a szerencse... :) 

Hogyan építhetünk kommunikációs hidat az űripar és a társadalom között? Ismerd meg egy űripari kommunikációs ügynökség létrehozásának ötletét, stratégiáját és kihívásait!

Csináljunk egy űrügynökséget! - Egy nyitott ötlet egy berobbanó iparághoz

Csináljunk egy űrügynökséget!

Lassan 2 éve már, hogy szóba került itthon Katával egy vállalkozási ötlet, egy elvonulós, faházas, természetközeli közösségi kert létrehozása Tamási mellett, ami menedéket adhatna a városi stresszes élettől menekülni kívánóknak. Mindezt közel 3 hektáron egy tájvédelmi körzet határában. Ez lett volna a Lost Garden. Azaz, remélhetőleg ez is lesz majd... de erről később

Szóval ez volt az alapötlet. Kata és tesója, Gábor sokat dolgozott az ötleten, a finanszírozáson, a megvalósításon, de különböző okok miatt akkor még nem tudott elindulni a projekt.

Majd 2023 elején elkezdtünk Katával arról beszélgetni, hogy lépjen ki a munkahelyéről és vágjon bele abba a tevékenységbe, amivel szenvedéllyel tudna foglalkozni. Kata élelmiszer-mérnök, biotechnológusként végzett a Corvinuson, régóta foglalkozik gyógynövényekkel. Ennek egyik oka, hogy komoly ízületi gondjai voltak és pár egyéb, alapvetően lelki okokra visszavezethető testi problémája. Több hónapos tervezgetés után jött az az ötlete, hogy szeretne olyan étrend-kiegészítőket készíteni, amelyek teljes mértékben adalékanyag mentesek...

És lehetne ennek is a neve a Lost Garden. Miért?

Az elveszett tudás: Mert valahol a mai modern orvostudomány miatt majdnem teljesen feledésbe merültek azok a természetes gyógymódok, melyek mellékhatások nélkül képesek segíteni. Sri Lankán elmentünk egy gyógynövény kertbe és hosszasan beszélgettünk a tulaj fiával. A Tulajt egyébként a helyiek „orvosnak” hívják, pedig nincs diplomája erről. A srác azt mondta: "régen voltak a gyógynövényeink, majd megjöttek az angolok, lettek kórházaink és utána betegeink... "
A gyógynövények rengeteg probléma megoldásában, megelőzésében tudnak segíteni. A Lost Garden név számunkra nagyon szépen magában hordozza ezt a tartalmat. Utal a majdnem elfeledett tudásra és a gyógynövényekre.

Önmagunk megtalálása: Számomra van egy másik, nagyon erős jelentése, amire a csomagoláson az „enter your inner garden” mondat utal. Az életünk során, ahogy cseperedünk, folyamatos elvárásokban élünk. Folyamatosan azt halljuk, milyennek kellene lennünk, mit kellene csinálnunk. Ahogy ezeknek az elvárásoknak próbálunk megfelelni, elveszítjük azt, akik valójában vagyunk. Így lesz a lelkünk kertje egyre sivárabb, hisz már nem is nagyon tudjuk, hol is találjuk önmagunkat. 
Azt érzem, hogy az egyik legfontosabb cél ma az életemben, hogy visszataláljak oda, aki én magam vagyok, hogy ezt a belső kertet felvirágoztathassam, hogy az újra az a buja, erős, zöldellő, élettől duzzadó dolog lehessen, ami lenni tud. Az étrend-kiegészítőink abban tudnak segíteni, hogy a testünket olyan, vagy ahhoz közeli állapotba hozzák, amiben jó lenni. Hiszen ki tud az állandóan sajgó, fájó, enervált, használhatatlan testében jól lenni? Hogyan érezhetnéd magad jól, ha nem jó a testedben?

A gyökereink: És van még egy üzenet, amire talán az ADAM és EVE, azaz Ádám és Éva terméknevek is rávezetnek. Az európai kultúrkörben a biblia, a keresztény vallás nagyon mélyen gyökerezik. Tele vagyunk ide kapcsolódó képekkel, asszociációkkal. Ha nem is vagyunk hívők, tudjuk, hogy az elveszett kert, ahonnan kiűzték Ádámot és Évát, az a hely, ahol még minden jó volt. Ahol megvolt a harmónia önmagunkkal, a természettel. Keressük ezt a helyet, a helyet, ahol otthonra lelhetünk, ahol biztonságban érezhetjük magunkat annyira, hogy merjünk önmagunk lenni. És ez egy csodás állapot.

Mindezek fényében számunkra a Lost Garden sokkal több egy étrend-kiegészítőnél. Keressük azokat az ötleteket, termékeket, szolgáltatásokat, amivel a név jelentését feltölthetjük mindazzal a tartalommal, amiket fentebb leírtam.

Ennek részeként több új dolgot is tervezünk indítani a közeljövőben. Bízom benne, hogy ősszel már ezekről is írhatunk nektek.

Kövessetek minket a lépésről-lépésre bővülő weboldalunkon: www.lostgarden.hu

Mit jelent a Lost Garden?

Azt hiszem, kapcsolatfüggő voltam, nem tudtam elképzelni magam egyedül. Kellett mellém valaki, akivel együtt jó. Ha jól emlékszem, 1994 őszétől volt egy kb. egy éves időszakom, amikor egyedül voltam. Utána egy nagy ugrás az időben egészen 2021 őszéig, amikor laza 27 év után újra egyedül lettem. Ez az időszak volt az egyik legmeghatározóbb élményem az önismeretemben. Ebben az időszakban ott lebegett előttem a kérdés, kik voltak azok a nők, akik meghatározták az életem, mi is a közös bennük... 

Jöhet a klasszikus válasz, mindegyik az anyám volt! Persze. Szóval, kik voltak azok a nők, akik olyan sokáig megadták azt a teret nekem, amiben az lehettem, aki lenni akartam. Ahogy ültem és rajtuk gondolkodtam a fene nagy magányomban, egyre határozottabban formálódott a válasz. Tehetségek voltak, okosak, valamiben különlegesek.  Azt hiszem, nem is tudtam volna magam tartósan másmilyen nő mellett látni. Mindemellett ezek a nők valahogy nem látták meg önmagukban ezt a tehetséget, vagy nem hitték el, vagy csak nem tudták, hogyan tudnák önmaguk sikerére átváltani mindezt.

Segítek. És talán itt jön az anyám. Az anyám, aki tehetséges volt a szakmájában, az országban az egyik legjobb diák. De az élet és talán a saját félelmei nem engedték, hogy azzá váljon, aki lenni akart. És gyerekként nem tudtam neki segíteni. Hát majd akkor segítek annak a nőnek, aki mellettem van, aki a társam. Hisz ez a férfi dolga.

Szerintem csináld így, meg csináld úgy. Kockáztass, szervezz, intézd el! Nem látod, hogy mit kellene?! Hát mutatom. Nem érted? Most mitől félsz? Itt vagyok. Jajj már, ne legyél ilyen... Majd én elmondom...

És ezek a mondatok, a nagy segíteni akarásom, valahogy mind csak azt sulykolták a másikba, hogy ő nem tudja ezt. Bezzeg nekem milyen könnyen megy. Én meg nem értettem, mi a baja a másiknak. És valahogy a másik és köztem csak nőtt a távolság, a meg nem felelés érzésétől és mindattól, amit ez hoz a hétköznapokban.

Nem volt sok tartós kapcsolatom, de mindegyikben, ilyen-olyan módon, de elhatalmasodott ez az érzés. A másikban a kevésnek levés, bennem meg talán az, hogy már megint nem tudok segíteni. Már megint itt van az a valami megfoghatatlan érzés. Talán az, hogy nem tudok az a férfi lenni annak a fontos nőnek, aki mellett ő az lehet, aki lenni szeretne. Vagy inkább az, akinek én gondolom, hogy lenni szeretne.

Ezt a kérdést ízlelgettem újra és újra akkor, ott 2021-ben a nagy magányomban. Ha összejövök valakivel és felismerem a tehetségét fel nem ismerő okos, tehetséges nőt, meneküljek? Hisz kudarcra van ítélve a dolog, ezt mutatja az életem. De miért menekülnék? Hisz a kémia az kémia. Mondjak nemet arra, amire zsigerből egy IGEN jön? Hm. Neeem, nem akarok nemet mondani. Akkor? Azt hiszem, igent kell mondanom, ha ez jön mélyen a szívemből és pusztán egy dolgom van: megérteni, hogyan lehetek az a férfi a nő mellett, aki mellett a nő az a nő lehet, mert mer az lenni, aki ő szeretne lenni.

Hát ez az. Szerintem semmit. Mi kell ahhoz, hogy valaki el tudja hinni önmagáról, hogy az aki ő, az elég jó, sőőt nem csak elég jó, hanem különleges - legalább a másiknak. Hisz belőle csak egy van. Amikor azt látom, hogy a párom az élete akadályfutásán újra és újra nekiszalad a palánknak, megütve magát, esetleg beleesve a sárban, elkeseredve törölgeti magáról a mocskot, ami rákerült, nem kell odakiáltanom: akadááály, nem lááátod? Látja. És fáj neki. Szóval, csak felsegítem, esetleg leporolgatom... de talán csak átölelem, megfogom a kezét, vagy csak picit távolabbról belenézek a szemébe, hogy érezze, nincs baj. Megpróbálhatja újra. Akkor, amikor úgy érzi, itt az idő.

Szóval, elég talán csak ott lenni mellette. Szeretni, biztonságot adni. Érzelmileg, anyagilag. Amire lehetőség van. Vagy csak megpróbálni megérteni azt, amiben ő van épp és megnyugtatni: minden rendben. Mert a sok falnak rohanás után már az is óriási dolog, ha újra megpróbálod, függetlenül attól, sikerül-e a következő akadályt megugrani.

Így érkezett meg az életembe Kata. A tehetséges, a mindenre kíváncsi, a problémamegoldó és persze a gyönyörű nő, aki bár óriási ambíciókkal, de bátortalan önérvényesítéssel beszélt az álmairól. Tanulom, hogyan lehetek mellette, mint férj, mint cégtárs, mint támasz. A cég elindult, egyre többen ismeritek meg azt, amit ő alkotott. Egy nagy akadály megugorva.

Várom a folytatást. Kíváncsian nézem, ahogy a mindennapjainkban Kata lépésről-lépésre haladva valósítja meg önmagát és ezzel picit mindig közelebb jut ahhoz, aki ő valójában. És ezzel picit én is közelebb jutok ahhoz, ami eddig sosem sikerült az életemben.

Férfiként hogyan támogathatjuk párunkat az önmegvalósításban? Gondolatok kapcsolatokról, önismeretről, és arról, hogyan válhatunk igazi társsá az élet akadályai közepette.

Ez a nő is olyan, mint a többi...

Tadaaaam. Ez a nap is eljött. Az elmúlt 2 hónapban felpörögtek az események a Lost Garden tájékán. Létrejött a Lost Garden Biotechnológiai Kft. Megkaptuk az illetékes hatóságok engedélyeit, forgalmazhatóak a termékeink. Elkészültek a csomagolások. 

Uuuuu ez volt ám a feladat :) Több éve nem foglalkoztam nyomdai anyagokkal, csomagolással meg még soha. Milyen anyagot válasszunk, ki legyen a gyártó, hogyan lehet csekkolni a minőséget előre, milyen legyen a hegesztés (hogy mi?), hogyan lesz fémesen csillogó a logó, az alnyomatot hogyan lehet megcsinálni úgy, hogy legyen, de ne nagyon látszódjon, csak a fény finom játékával... és sorolhatnám még a kérdéseket. Beleugrottunk, google, ajánlatok, egyeztetések, személyes gyárlátogatás, a gépindulásnál izgatottan vártuk, mi jön ki... Majd 1,5 hét, mire minden folyamat lement és dobozba kerültek a csomagoló anyagok és végre a kezünkbe vettük.

Tetszik. Nem, nem tetszik. De mi nem tetszik? Nem tudom. Ez az egész. Na jó, aludjunk rá egyet, mutassuk meg másoknak. Uuuu tesó, ez nagyon jó! Akkor jó, tetszik. Jöhet az első verseny, küldhetjük a csomagokat. Irány London! Mind a négy terméket beneveztük a Nourish elnevezésű nemzetközi versenyre. Valamikor mostanában kezdődik az étrend-kiegészítők zsűrizése. És már be is neveztük egy másik versenyre, megy a csomag Olaszországba.

De ez olyan jó izgalom. Jó lesz a cucc? Eddig jónak tűnik. Alig pár poszt ment ki az insta oldalunkra és a facebookra, de már jönnek a megkeresések. Ismerősök érdeklődnek: mi ez, hol lehet venni? De jó, tetszik! És jönnek a céges megkeresések! Akarunk tárgyalni egy pesti hálózat tulajával? Érdekel minket egy induló magánklinikával való közös munka? Szeretnénk együtt dolgozni egy gyógyszertárlánccal? 

Szeretnénk mindenkivel beszélni, hogy jobban értsük, mit is csinálunk, mi is lehet az értéke. De álljunk meg egy szóra! Mit is csinálunk? Miért is csináljuk? Mit is jelent számunkra ez az üzlet? Szeretjük az életünket. Szeretnénk valami jót, értékeset alkotni. Szeretnénk, ha az, amit csinálunk, hasznos lenne a vevőinknek. Minden termék kézzel készül, hogy ne használjunk adalékanyagokat. Adalékanyagokat, melyek elengedhetetlenek a géppel készült termékeknél. 

Mire is vágyunk mi, mint tulajdonosok? Ezt hogyan lehet elérni? Milyen utak vezethetnek el oda? Hogyan képzeljük el a cégünket 1-2-3-5 év múlva? Mink van meg hozzá? Mi hiányzik hozzá? Mennyi pénzt szeretnénk keresni vele? Mennyit kockáztatnánk érte? Akarunk alkalmazottakat? Mekkorára akarunk megnőni? Mire optimalizáljunk? Idő? Pénz? Minőség? Mi a prioritás? Mi a cél és mi az eszköz az egészben? 

Érnek a gondolatok, rengeteget beszélgetünk Katával, formálódik a kép. De mi is kell ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre mind meg tudjuk mondani a válaszainkat. Kell az, hogy higgyünk a termékben. Ehhez még nem árt, ha látjuk, mit mondanak a vevőink. Miről? Mindenről. Mit szeretnek, mit keresnek, mire vágynak. Hogyan szólhat legalább annyira róluk a Lost Garden, mint rólunk. Legalább annyira, mint rólunk. Nem ugyanúgy, de legalább annyira. 

Hát jöjjenek az első vevők. Nem hirdetünk, nincs webshopunk (még, majd júliusban), de nyitottak vagyunk, kíváncsiak és kommunikálunk. Elkezdtünk beszélgetni és akikkel beszélgetünk, szintén kíváncsiak. Van aki már a barátainak mesél és már ők is kíváncsiak. Hát készülnek az első csomagok. Mindegyiket mi csináltuk, talán még azt is tudjuk, melyiket ki kapja.

Tadaaaam. Ez a nap is eljött. Az elmúlt 2 hónapban felpörögtek az események a Lost Garden tájékán. Létrejött a Lost Garden Biotechnológiai Kft. Megkaptuk az illetékes hatóságok engedélyeit, forgalmazhatóak a termékeink. Elkészültek a csomagolások. És még mennyi minden más is...

Az első fecskék

Nem vagyok táplálkozástudományi szakember, bár tanultam a témáról, de nem vagyok több, mint egy laikus. Egy olyan laikus, aki megküzdött a kilóival, megéltem, milyen elhízottnak lenni, milyen koplalni úgy, hogy nem fogyok semennyit, majd milyen jól lenni a bőrömben. (Szóval amit ebben az írásban összeszedtem, nem más, mint személyes vélemény, saját tapasztalat és némi, a témában elolvasott érdekesség leirata.)

A személyes élményeim - és talán a biológia tanári végzettségem, vagy a sport iránti érdeklődésem - miatt, jó ideje figyelem a táplálkozásom közérzetemre gyakorolt hatását. Korán felfedeztem, hogy stresszevő vagyok, hogy édességekkel oldom a szorongásom, vagy hogy a kalória mennyiségében pontosan kiszámolt, rostokban gazdag, rendszeres, meghatározott idősávokhoz kötött táplálkozásom milyen szinten növelte a komfort érzetemet a mindennapokban, ezen keresztül pedig hogyan simultak ki a megéléseim a céges vezetésével kapcsolatos konfliktusaimban.

Yuval Noah Harari Sapiens című kötetében ad egy elgondolkodtató magyarázatot arra, miért is habzsoljuk a magas kalóriatartalmú ételeket. Elmélete szerint a mezőgazdasági forradalom előtti időszakban az ember magas kalóriatartalmú ételekből nagyon keveset tudott fogyasztani. Azonban, ha ilyet talált, pl. egy gyümölcstől roskadó fát, arra kényszerült, hogy ott helyben minél többet megegyen, mert nem tudhatta, mikor jön egy erősebb horda, ami elveszi tőle azt. Hiába zajlott le azóta - Harari kategóriái szerint - a mezőgazdasági, majd az ipari forradalom, hiába vagyunk most egy technológiai forradalom időszakában, evolúciós mértékben alig telt el egy kis idő. Az agyunk az akkori reflexek szerint működik.

Fontos számomra, hogy megértsem, hogyan is hat a táplálkozásom a testemre és a lelki állapotomra, fontos, hogy közelebb kerüljek ezáltal önmagamhoz és ezen a megértésen keresztül támogathassam önmagam - és a gyerekeim, valamint adott esetben az általam mentorált vezetőket is - egy egészségesebb, teljesebb élet megélésében.

Vendler Balázs blogja - személyes tapasztalatokat és élményeket osztok meg a tudatos vállalkozói életről, önfejlesztésről, önismeretről, különös tekintettel a 40 felett jelentkező személyes kihívásokról.

Magtár Villa - az első panziónk története
2024.01.02.

2025. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Magtár Villa - az első panziónk története2024.01.02.

2025. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Magtár Villa - az első panziónk története
2024.01.02.