A bejegyzés A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai I. című cikk folytatása

A magánszektor térnyerésének előnyei 

Ahogy Mádi-Nátor Anett elmondta, a kritikus védelmi fejlesztésekhez hasonlóan az űripar fejlesztések is klasszikusan kormányzati ellenőrzés alatt zajlottak a múltban. Az USA kezdte el viszonylag korán bevonni a magáncégeket, kezdetben az ellátási lánc szereplőiként, majd ez a megközelítés megjelent más államok stratégiájában is. A kezdeti fejlesztéseket az állami megrendelések irányították, a magánszektor csak részfeladatokat kapott. A 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére azonban eltolódtak a szerepek. A technológiai tudás a magánszektorban koncentrálódott, a cégek saját fejlesztéseikkel érvényesültek, így idővel komplett feladatokat, teljes űripari kompetenciákat szerveztek ki hozzájuk. Természetesen a kormányzati szervezetek megrendelései a mai napig meghatározóak, de a különböző nagy szereplők (USA, EU, ázsiai országok) más-más eljárásrendekkel bonyolítják le a beszerzéseket, ami jelentős különbségeket generál a magánszektor hatékonyságában. Mindezek ellenére az alábbi előnyök emelhetők ki általánosságban:

Gyorsaság: a kereskedelmi termékek/szolgáltatások telepítése rendkívül hatékony. Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán az első Ukrajna-Starlink megállapodás a Twitteren történt, és mindössze két napba telt, hogy az első hardver-szállítmány megérkezzen Ukrajnába. (Amritha Jayanti, 2023)

Alkalmazhatóság: egyszerűen és széleskörben alkalmazhatók a kereskedelmi termékek. A Starlink alkalmazása gyors felhasználói befogadással történt a civilek, kormányzati szervezetek, kórházak és katonai erők részéről is. Mádi-Nátor elmondása szerint a védelmi rendszerekben használt technológiák 80%-a kereskedelmi forgalomban lévő megoldás.

Költséghatékonyság: A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának elemzése szerint a NASA 2011-ben kivont űrsiklói átlagosan 1,6 milliárd dollárba kerültek repülésenként. Az orosz Szojuz rakéták megközelítőleg 53-225 millió dollárba kerülhetnek kilövésenként. A SpaceX forradalmi fejlesztéseivel a vállalat még versenyképesebb árat kínál: a közepes Falcon 9 rakétájával körülbelül 62 millió dollárba kerül, hogy elérje az alacsony Föld körüli pályát. És ez a költséghatékonyság jellemző az ellátási lánc más elemeire is.

Hozzáférhetőség: A Világgazdasági Fórum Globális Kockázatok Jelentése 2022 szerint a magánberuházások növekedése az űrben csökkenti a műholdak pályára állításának költségét. Az alacsonyabb költségek azt jelentik, hogy több szervezet indíthat kisebb műholdakat. Ezen keresztül „demokratizálódik” az űripar, mert az alacsonyabb belépési küszöb miatt kisebb államok, szervezetek is bekapcsolódhatnak.

Magas technológiai minőség: a magánszektor manapság, különösen a sikeres vállalatok, mint például a SpaceX, a legjobb technikai csapatokat foglalkoztatják. Amikor a Starlinket orosz kibertámadások érték, a SpaceX csapata szinte azonnal megerősítette a rendszerek IT biztonságát, semlegesítette a támadásokat.